Ezt a parancsolatot úgy belénk verték az általános iskola első osztálya végén, hogy álmunkból felkeltve is tudni kellett, mint a páternosztert. Ki mondta? Nem, nem a Makk Marci, hanem az úttörőmozgalom. A kisdobosok 6 pontjában volt. Valahogy elfelejtődött, pedig fontos lett volna. Talán nem késő még változtatni rajta.
Megnéztem valami internetes előadást a "rugalmasságról" (resilience). Azt állította a néni, hogy most mindenki frusztrált, mert nem tudunk úgy élni, mint annak előtte. Nem tudom honnan vette, hogy mindenki-e. Mindenesetre mutatott egy érdekes diát, ezt:
Ez az egészséges élet receptje*. Ezek olyan egyszerű dolgok, hogy hülye aki nem csinálja. Nem? Hát én is hülye vagyok. Vannak, akik mindig kívülről várják a segítséget (anyuka, társ, alkohol, nyugtató, orvos...) és maguktól képtelenek tenni. Nekem is jól esik, ha az orvos mondja, hogy most már irgumburgum, tessék fogyni, mozogni, aludni, kevesebbet enni... Azt hiszem jó lenne, ha valaki naponta rám kiabálna, hogy eredj szaladni, mozogni, aludni, és aki összevágná a salátát az ebédhez, mert az olyan macerás, hogy inkább marad (jobb esetben) a csemegeubi, vagy a ketchup.
Ma csevap volt, mert a csirkehúslevessel nem laktam jól. És lassan a (zéró) kóla is visszakúszik az étrendembe. Lehet, hogy ez marad a mai nap legjobb dolga, mert ezen kívül olyan vagyok, mint a mosott rongy. Se erőm, se akaraterőm, sem nem aludtam jó, sem nem érzem magam fittnek.
Tegnap az volt a legjobb, hogy elmentünk a lánnyal úszni, megnyílt a kinti medence. Jobban úszik nálam. Büszkeségem. Ja meg az, hogy 1 órát beszéltem a nagyobbik fiammal.
* (a párkapcsolat, szociális háló, szellemi frissesség, stabil megélhetés valahogy kimaradt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése