Dolgok++

Volt jó is, meg rossz is. Pénteken délben úsztunk a gyerekkel a tengerben. Az fasza volt. Aztán piknik a kollegákkal egy arborétumban. Április óta másodszor láttam õket élõben. A füvön pokrócon ülve beszélgettünk, aztán finn dobálós játékot (Mölkky) játszottunk. Aztán jött az egyik nem jó: elveszett a telefonom. Mikor a fõnökömmel a kocsiba beültünk, beindult a hangoskönyvem, tehát akkor még az autó közelében kellett legyen. Mikor kiszállt, és megálltam a Lidl parkolójában, már nem volt a Bluetooth forrás elérhetõ, gondoltam lemerült. Aztán hiába kerestem. Valszeg a parkolóban kiesett a kocsiból v a zsebembõl amikor pakoltam a kellékeket, aztán mikor indultunk, még közel volt, aztán távol. Nincs meg. A banki kódos appok, a jelszavak, a gyerekrõl reggel készített fotó (osztályfényképezés volt, oda öltözött ki) oda. A banki kódokat tudtam szombaton pótolni, az egyik hely nyitva volt, ahol azonosítottam magam, kaptam ideiglenes kódot, azzal ki tudtam kulcsolni a másik bankokat is (a személyi számhoz kötött szolgáltatások - ez ellen a magyarok hangosan tiltakoztak a 90-es évek elején). Szombaton a GGP-n esett az esõ, egy vászon sátortetõ alatt fõztem egyedül. A segítõim mind lemondták, a finn csaj se jött el, pedig igérte. Kevesen voltunk, s nem a korona miatt, hanem az esõ. Ami jó, hogy idén benne voltam a legjobb 5-ben. Arany fakanalat nem kaptam, tehát az 1-3-ban nem voltam benne. Szerintem finom lett. Mivel nem lettem helyezett, az enyém megmaradt, hoztam belõle haza, a finn család evett belõle, nekik ízlett (a magyar család meg a hétvégi vendégek vegák), s még maradt is mára munkaebédnek. Megint aliterálok. Nem szándékos. Ami nem annyira jó, hogy mintha kezdene vacakolni a befoltozott hasam, a mûtét helye hol fáj, hol viszket. Most meg tele vagyok kiütéssel, viszket mint a szúnyogcsípés, csak kicsi. Nem tudom, a tengerben volt-e kékalga, vagy a pikniken a fûben bolha, vagy a GGP helyszínén rüh, vagy a folyóban (szauna) pióca. A szúnyogcsípés ellenes stift jó rá (Etono). Vasárnap másztunk, vendégek is voltak, azok is másztak. A gyerek fura volt, nem akart beszélni, bár aztán belejött. Annyi idõs, mint az enyém. Az alvás továbbra is szar, legalább haladok a hangoskönyvvel, hallom, ahogy mondja, hogy mennyire fontos az alvás, fél kettõig nem alszom el tõle. Most nem szedtem az altató hatású allergiagyógyszert, mert elcseszi a porsztatámat, de majd fogom megint. Munka van rengeteg, nem érek a végére. A squash-t kihagyom, mert ezek a magyar barátok utaznak, s nem karanténozzák magukat, én meg hosszú életrõl álmodok. Ez most egy kicsit ellentmondás, de daydream lehet. Hogy a végén mondjak megint valami jót is: baklava. Rengeteg baklava. A hûtõben. Meg burek. Túrós és húsos. Ma úgy látszik szénhidrát napot tartok. Tegnap beszabadultam az Alanya Market-be. A baracklé és túró mellé jött egy két friss pékárú. Máskor kössetek a hajóárbóchoz, vagy vágjátok le a kezeimet és lábaimat, mint a fekete lovagnak a gyaloggalopban (k18 link). Mondjuk akkor nem tudom befejezni a lekvárt, amit ma fõztem (szabolcsi szilvából). De már kész is, csak a szaunában szaunázik (dunszt).

Letelt a munkaidõ, csá, megyek.