Ma voltam elõször Finnországban temetésen. Egy kedves magyar ismerõsöm "ment haza". Volt egy-két érdekes momentum, amit valahogy nagyon bensöségesnek találtam. Egyrészt, a "közönség" leülhetett, a ravatalozó (itt kápolna) olyan, mint valami templom, padokkal. A bejáratnál kezünkbe adták a programot, amiben benne volt az énekelt dalok/zsoltárok szövege, a magyarok kiegészítö lapot is kaptak a magyar zsoltárok szövegével. Keresztény szertartás volt, ezért írom, hogy zsoltárok (is). Szóval senki nem állt, senki nem zajongott. Senkin nem volt maszk (egy temetöben minek?), és senki nem köhögött (azt mindjárt meglincselték volna). Mondjuk ez nem tartozik ide.
Aztán az, hogy koporsós temetés volt, pedig a fövárosban vagyunk. Ezek szerint lehet még.
Aztán az, hogy ismerösök és rokonok vitték a koporsót ki a ravatalozóból a szekérre, tolták a szekeret, és utána a szekértöl a sírig, s engedték le. Nem munkatársak, hanem azok, akik a gyászban részt vesznek. Ez szerintem baromira megkönnyíti a búcsút (vagy ha jobban szereted: gyászmunkát - én nem szeretem, ez kb olyan mûszó, mint a beállít (tárgyalást) vagy az abúzus). Egy dolgozó volt ott, mutatta az utat, és mutatta, hogy kell felemelni a hevederrel. 6-an vitték.
A koporsó fehér volt. Mondhatni szép.
Aztán az, hogy a legtöbb embernél 2 virág volt, egy egyszálas és egy csokor. Koszorút csak egyet láttam. A virágot a koporsóra dobták, egy marék földdel együtt, vagy csak földet, a csokrot meg a fedö lemez tetejére. A sírt nem temették most be, nem kellett megvárni. Egy nagyobb takaró lemezzel letakarták a sírt, hogy bele ne essenek, és arra tették a virágot.
Aztán az, hogy itt az ünnepélyességet a fekete (vagy sötét) öltöny, fehér ing, és kötelezö fekete nyakkendö adja.
A virágcsokor elhelyezésekor mindenki mondott vagy egy rövid szöveget, vagy egy kis verset. Ezt megkérdeztem: a verset nem maguk írják, hanem vannak erre internet oldalak. A vers (rím) a beszédben szinte kötelezö. Ez fura volt.
Aztán olyan szeretetvendégség volt, mint amit mi szoktunk tartani a magyar istentiszteletek után. Csendes kávézás. Nem a temetöben, hanem egy közeli kávézóban, ami a templom mellett van.
Engem is meghatott, fiatal volt. Valaki megkérdezte, hogy az öccse vagyok? mert ugyanúgy nézek ki. Pocak, szakáll, szemüveg rendben. Nekem mondjuk hajam sincs... Meg is jegyeztem, én leszek a következö.
Na ez rossz vicc volt, mert mire hazaértem, a teszt menedzserem úgy felbaszta az agyam, azzal, hogy eszkalált egy levelet a közvetlen és a fölötte levö fönökömnek, hogy azt hittem, mindjárt mehetek is vissza a temetöbe. Most, mikor megúsztuk a tömeges leépítést, a koronát, lehet visszamenni az irodába, most fognak kirúgni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése