Pihenőnap

A mai napban az volt a legjobb - figyelj - hogy tegnap úgy döntöttem, hogy nem megyek fel a norvég Vardø-ig, ahogy eredetileg terveztem, és lemondtam az ottani szállást. Utsjoki elég volt, ott sem volt túl sok látnivaló, hát még északabbra.

Inariban aludtam, és a következő megállóig ma csak 100 km-t kellett vezetni. Volt tehát bőven időm lustálkodni, s megállni geocache dobozokat keresni. Ebből kifolyólag olyan helyeken álltam meg, ahol vagy szép kilátás, vagy érdekes geológiai képződmény (fejjel lefelé fordult ördög-köpü (hiidenkirnu) volt, szikla, ami alulról üreges, itt a wiki oldal). 

Már négykor becsekkoltam a hotelben, és elmentem - vajon hová? - túrázni, az Urho Kekkonen nemzeti parkba. Olyan körutat néztem ki, aminek nem nagy a szintkülönbsége, mert sietni akartam vissza a spa-ba úszni és szaunázni. Az út 2 km után ketté ágazott, az egyik egy rénszarvas farmon keresztül, a másik fel a tunturira. Ezt akartam elkerülni. A rénszarvas telep kapuja zárva volt...

Megcsináltam, felmentem a hegyre, egy újabb váltás ruhát tele izzadtam. Jó, a hegy csúcsát kikerültem, pontosabban az oldalán körbesétáltam. Így lőttem (a lőttek-ből magyarítottam) a pihenő napoknak. A lépésszámláló karperecem most 19000-et mutat úgy, hogy ma csak egy nemzeti parkban voltam (még két hegyen Ivaloban és a medve-sziklánál).

Holnap hosszú út lesz, két nap alatt akarok haza érni. Az 1100 kilometer és 12 óra. Kettéosztva is sok a napi a napi adag, főleg az én tempómban úgy, hogy minden tarka erdőt, folyót és rénszarvast le akarok fotózni. És ha már ilyen nemzeti parkosra sikerült ez a szabadság, holnap sem akarom kihagyni a túrázást. A Rokua nemzeti park esik kis kerülővel útba (a közelében, spa hotelben foglaltam szobát). Ha bírom erővel.

Most hívott a finn barátnőm, hogy Helsinkiben ma 20 fok volt (Inariban 4). A hét végét a mökkiben töltik, ha szombat este oda megyek, a szombati táv 200 kilométerrel csökken (és vasárnap reggel elvihetem a fiát magammal, akinek délután meccse van, és ő maradhat estig - mi ez, ha nem kihasználás?). Ha oda megyek, nem esik útba az Etelä-Konnevesi nemzeti park, helyette bemehetek a Repovesibe, de ott már jártam. És csak vasárnap érek haza. Nagy dilemma. Nem szeretem a dilemmákat, mert ilyenkor döntésképtelen vagyok.

Még valami jó volt. Éjjel kettőig szöszmötöltem, néztem, merre menjek és mit csináljak ma. Mikor mentem volna lefeküdni, eszembe jutott kinézni az ablakon. Csillagos volt az égbolt, tiszta (délután és este összefüggő felhős). Gyorsan megnéztem az Aurora előjelzést, enyhe mágneses aktivitást jeleztek. Pizsamára vettem az anorákot, és kimentem északi fényt nézni. Nem kellett messzire menni, a Sajos után a hegyen voltak jó folyóparti parkolók. Onnan néztem fél órán keresztül a hullámzó és cikázó zöld fényeket, aztán meguntam, s "haza" mentem a hotelbe. 5 óra alvás. Megint.

Ma szeretném végre kialudni magam. Nem szeretném, ha pihenés és feltöltődés helyett végkimerülés lenne a vége. Most fél 11, még van esély... Csak el kellene indulni a szobámba, és nem itt ülni az étteremben és nyalogatni a szám szélén a sós karamella és párolt lakka - kenyérsajt desszert utóízét - nyamm, de finom volt (a grillezett nieri is, ajánlom) és javítgatni a helyesírási hibákat.