Mint falatnak a kenyér

Most az édesről fogok írni. Meg az őszről. Pedig azt akartam írni, hogy itt van az ősz, itt van újra, hogy egye meg a fene, ma reggel kaparni kellett a jeget a kocsi ablakáról. Hull az elsárgult levél, na ez is, bemászik a fülembe és nem akar kikerülni onnan.

Tegnap beállítottam a szociális médiában, hogy kapcsolatban vagyok, kezdő dátumnak a születési évem adtam meg, hisz azóta szinte folyamatosan, kisebb nagyobb családban, közösségben élek itt a Föld nevű bolygón. Hogy miért? Fáj a magány, meg hogy mindenki lássa, nem vagyok könnyű préda (állítólag tovább él, aki családban él, tehát ha azt hazudom, hogy... meg kelendőbb az a férfi, akinek a zálogja a kezemben van gyűrűje van, a munkakeresős szociális hálón is beállítottam, hogy nem keresek új munkát, akárhogy erőlködik is a cégem HR-ese, hogy legyek jelen, csináljak tanfolyamokat... de ha valaki megkínál egy évi százezres állással, akkor nem sokáig kéretem magam). Erre jönnek a lájkok, és tudjátok kitől? Az exeimtől. Ki vagyok akadva.

Ez normális? Valahogy megint, vagy újra kívánom az édeset. Béres csepp nélkül is. Eddig a csipsz volt meg a sós keksz az esti csemege, most meg a baklava, azzal el lehet csábítani. Vagy egy csokitortával. Persze itt Finnországban ritka, amit itt csokitortának hívnak, az egy egyszerű csokis kevert, mindenféle töltelék és bevonat meg díszítés nélkül, arra büszkék, hogy olyat tudnak csinálni. Bezzeg mikor sütöttem igazi csokitortát, krémmel, csokiöntettel bevonva, vajkrémmel díszítve (és lekvár nélkül, mert a sachert lekvárral ismerik), akkor ámultak. Ma az exem hívott meg csokitortázni, remélem nem munkát akar kínálni. (Őszi szünet van, a gyerek akart sütögetni.) Ebéd után (természetesen ősszel még inkább a magyar ételeket kívánom, ezért ma kelkáposzta főzelék volt fasírttal) nagyon kívántam az édeset. Benéztem a hűtőbe, kóla nem volt, de volt még egy szem baklavám, jó tocsogósan beáztatva cukorsziruppal, mondom is neki:

"Kellesz nekem, mint falatnak a kenyér."

Na ezen elgondolkodtam, honnan jut ilyen hülyeség az eszembe, mint falatnak a kenyér? Mint ősznek a lombhullás, az oké, de falatnak kenyér? Az gondolom megvolt, hogy IQ tesztekben fel szokták tenni: ami a lábnak a zokni, az a kéznek a ..., ez kb arra hajaz, de nem jövök rá a logikájára. Költői kép, kb mint a "lila dalra kelt egy nyakkendő", csak az szinesztézia.

Szóval ősz, és édes. Gondoltam kimegyek sétálni, csokitorta után jól esik egy kis séta, hogy rendeződjenek a gondolatok a hasamban. (Hogy a fenti képpel éljek: "mint csokitortának a séta".) Főztem egy nagy adag teát, kamillával és liptonnal, cukorral és citrommal, gondoltam, ha bejövök, majd jó fog esni a meleg ital a rekedt torkomnak, a fájós fülemnek, meg az átfagyott ujjaimnak. Erre bejövök, a tea hideg, s nem melegít. Az mondjuk jól esett, hogy a gyermekem videótelefonon felhívott, hogy apu, van kedved boltba menni? (volt) és délután meg azért, hogy megmutassa a kész, eperrel és habbal díszített alkotást. (A vége az lett, hogy megmelegítettem, és ittam egy nagy bögrével.)

Most azt hiszem megyek és begubózok a takaróm alá pár napra, míg elmúlik, tea van, kamilla is, feketebodza-virág is, borsmenta, citromfű (idegbaj ellen), levendula, pitypang, csalán, gránátalma... van itt minden, ezzel túl lehet élni egy atomtámadást is, hát még egy kis megfázást. Ami nincs: nincs itthon semmi édes, hisz nem vagyok édesszájú, és nem tartok itthon sem csokit, sem más hasonlót, lehet kénytelen leszek holnap palacsintát sütni, vagy ... vagy ... csokitortát? Akkor hátha lesz társaságom is, csokitortát akkor süt az ember, ha társaság jön. Lehet, hogy működik, mint az esernyő? (Önbeteljesítő jóslat, NLP szuggeráció?) (Ha viszed, nem lesz eső, ha nem viszed, lesz.)

A Lidl-ben kaptam rakott krumplit kolbásszal, most, hogy a főzelék elfogyott, holnap az lesz. A fasírtot meg majd eleszegetem big braderhez csemegének.

Talán jobb, ha most nem kérdezel többet. Nem, nem csináltam korona tesztet.