Elmentünk 2 napra vidékre, a pocsék idő miatt inkább csak ettünk és autóból néztük a várost, de azért a tengerparton sikerült elveszteni egy telefont, aztán a halas bolt (vett a drága füstölt, lángolt, és sózott nyers halat) után visszamentem és az egész szigetet átvizsgáltam, mire a szobor tövében meglett.
A mai napot kórházban töltöttem, kivételesen nem nekem volt időpontom. Szabadságon vagyok, próbálom nem nézni a leveleim, van, aki ma is idegbetegséget kapott a projekt miatt, persze úgy, hogy kötelező volt kivenni a szabadságot, nehéz embert találni tolni a talicskát. Ezen most nem aggódok.
Kaptunk tolmácsot a kórházba, megkérdeztem ki az, s mivel ismerős volt a neve, mondtam nem kérem, az ismerősöm amúgy is jobban beszél finnül, mint én, nekem meg nem kell fordítani.
Mi még? Ja korona. A kisvárosban, ahol voltunk, mindenki fegyemlezetten viseli a maszkot, jobban, mint itt a fővárosban. Ezek azt hiszik, hogy érinthetetlenek. 100-as táblánál 150-nel húznak el mellettem, gondoltam, veszek egy vakut, és rájuk villantással díjazom a száguldásukat. Valami hasonló kellene a maszkmentes emberekre is. Mikor gyerekek voltunk, azon agyaltunk, hogy ha valaki cigizik, lefújjuk poroltóval (ég a szája). Valami hasonlóra gondolok.
Nálunk a saját hagyományom szerint már áll a fa, segített a gyerek is. Holnap már nyugi van. Nem főzök, nem kapkodok, nem takarítok, nem lesz semmi karácsonyi itthon, leszámítva a karácsonyi szaunát. Pesztós paszta (tészta) lesz ebédre, aztán átmegyek a finn családhoz, befogadtak maguk közé. Sok kedvem nincs, itthon tévézhetnék, meg itthon nem kellene (finnül) bájcsevegni. A gyerek majd csak másnap jön, neki csinálok valami finomat. Bejgli nem lesz.
Fura volt ez az év, de túléltük. Nem mindenki, egy ismerős tegnap elment. Persze, rákban.
Nem tudom melyiket utálom jobban, a karácsonyi kapkodást, a koronavírust, vagy a rákot. Mindegyik egyformán undorító.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése