Fogadalmak - paradoxon

Ez egy nem normális év volt, és a karácsony is ilyen nem-szokványosnak indult. Megfogadtam, hogy nem lesz karácsony hangulat (volt adventi gyertya), nem lesz karácsonyfa (az otthonról küldött csomag a gyermeknek rendelt ajándékokkal és szaloncukorral nem ért ide), nem készültem sem bejglit sütni, sem halat enni. Az lett, hogy fát kaptam ajándékba az angol R*-tól, Marabou cukorka került rá, daim-os, oreo-s és mogyorós nugátos. Ugyan bejglit nem sütöttem, de volt mákos guba (kiderült, hogy mégiscsak tej allergiám lehet). A pesto-s tészta azért maradt el, mert karácsony szenteste napján beszaladtam Ferihez venni a vendégségbe vinni kolbászt, mert szeretik, és mert nem akartam üres kézzel menni a finn családhoz, s annyi kolbászt vettem, hogy kitart újévig. A kolbász mellé kaptam igazi magyar halászlét, pontosabban alaplevet, amibe vettem fehér húsú halat. A finn csajnak ízlett (átjött szaunázni, mert neki az új lakásban nincs), és bár én nem szeretem, megettem én is már három tányérral belőle. (Kiderült, hogy a halra is allergiás lehetek). Ugyanott kaptam savanyított káposztát is, amit meg a pörkölthöz fogok holnap keverni, végül a káposztát sem tudom elkerülni. A válásom óta minden évben egyedül töltöttem a szentestét, most ez sem jött össze, a finn család meghívott magához. (Társasoztunk és szabaduló szobáztunk. (Mindig erre vágytam, hogy legyen egy finn családom.) És természetesen megettem a finn karácsonyi kajákat: rakott répát, 3 féle (füstölt, sült, és sózott nyers) lazacot, sonkát, rosollit, és a reggeli rizskását).

Ennyit a karácsony mentes karácsonyról. De a tervek azért vannak, hogy el lehessen térni tőlük. Ad hoc.

Most azt tervezem, hogy szilveszter mentes szilveszterem lesz. Mióta Finnországban élek (23 év) minden évben megvesszem a tüzijátékot, a saját meg a gyermeke(i)m szórakoztatására. Idén megfogadtam, hogy nem veszek, nem költök rá. Eddig minden évben az volt, hogy itt volt a lányom, s a korai tüzijáték után haza vittem, s utána mentem el magyarokkal bulizni. Most nem megyek sehová, a finnek is hívtak, de azt is lemondtam. Itthon leszek, egyedül, nézem a tévét, felhívom a szüleim, és éjfél előtt elmegyek aludni. Na ez persze tudom, hogy halva született terv: az otthoni éjfél egy órával később van, és ha meg akarom várni, hajnali egyig fenn kell maradnom. A másik ok az, hogy akármennyire erőlködöm is, nem tudok éjfél előtt lefeküdni (lásd a mai napot, 8km erdei kirándulás ellenére már fél kettő, s én még itt kukorékolok, pedig holnap munka van).

Az újévi fogadalmakról meg megfogadtam, hogy nem fogadok meg semmit (leszámítva azt, hogy (megint) le kell fogyni).

Ez nem egy paradoxon? (megfogadni, hogy nem fogadok meg semmit)

Ti hogy szilvesztereztek?