Megtörtént, letiltottam az első embert FB-on, az állandó fidesz propagandája miatt. Mintha kiadták volna nekik parancsban, hogy kiről és miről kell posztokat írni. Ha valaki kérdezett, vagy hozta a sablon választ, vagy ha nehéz volt a kérdés, napokig nem válaszolt, majd mikor a pártközpontból megjött a segítség, félre beszélt.
Érik a második is, valaki olyan személy személyében, aki személyes nagymamájának tekinti az oltási terv főnyanyáját, és nyalja a seggét. Arról a mamáról van szók, aki naponta bejenti, hogy hányan haltak meg. Szerintem inkább azt kellene mondaniuk, hogy hányan nem haltak ma meg, az sokkal nagyobb szám, azzal sokkal jobban fel lehetne vágni. Hogy ma 10356782 honfitársunk maradt életben az életünkre törő kis geci (azt nem lehet mondani, hogy kínai) vírus ellenére, lám milyen jól működik az ország.
Pénteken reggel meghallgattam a miniszterelnök rádiós interjúját. Baromira összeszedett és intelligens válaszokat adott a néha provokatív kérdésekre is. Vajon előre megbeszélik, hogy mit lehet tőle kérdezni, vagy tényleg ennyire pontosan tudja irányítani a beszélgetést, hogy a legfontosabb kormányüzeneteket el tudja mondani? Csodálom mindazt, amit a családokért megtettek. A gyerekeseknek ingyenes a tankönyv, olcsó a lakáshitel, a lakásfelújítás. Éljenek a családok! Azt is elmondta, hogy az ellenzék feladata a fikázás, szóval senki ne akadjon ki rajta, hogy még vannak imperialista elemek közöttünk. Az orosz ellenzéki vezető bebörtönzéséről azt hiszem, nem szólt.
Nem tudom mi lesz ennek a korona dolognak a vége, kezd elegem lenni belőle. A Himalája cunami sem tudta ma megdobogtatni a szívem, messze van.
Ma a tenger befagyott jegén sétáltam, átmentem egy szigetre, ahova nyáron csak hajóval lehet eljutni, most száraz lábon sikerült. Szép napos idő volt, -9 fok, kb három óra séta jött össze. A jégen apró lyukakon kisszéken ülő emberek horgásztak mini, kb 30 cm hosszú "horgászbotokkal". Valami verseny volt, egy ember járt körbe, és mondta, hogy már csak 15 perc van hátra... Nagyobb léket és fürdőzőket nem láttam. Egy geocache-t megtaláltam (segítettek a hóba lépett nyomok), egyet meg nem. Ott is össze volt járva, de az istenért nem találtam sehol a dobozt. A hó helyenként térdig ért.
Amúgy síelni indultam, elvittem a léceket, a botokat, vittem meleg sportruhát és száraz váltóruhát, de hiába, a sífutó cipőket itthon felejtettem. Anélkül meg nem megy.
Lassan itt van február közepe, és még mindig élünk. Én is, aki írom, meg te is, aki olvasod. Hát nem milyen szép az élet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése