Ma megint megtettem, és ha szép idő lesz, holnap is megteszem. Kimentem sífutni. A mező végén, ahol az út, vagy inkább a sí track újra bekanyarodik az erdőbe, előbb egy nagy lejtővel, aztán fa híddal, tovább mentem, és kb 3x annyi távot tettem meg, mint tegnap. Egy dombra is felmentem, aztán úgy kalapált a szívem, hogy a következő emelkedőnél szégyen vagy nem, levettem, a hónom alá csaptam, és felcammogtam. Az erdő közepén, ahol az a beszélő csatorna-kémény van, újra felcsatoltam, onnantól a tóig suhantam. Lefelé élvezetes volt. Aztán mikor bejöttem, megint kifolyt a levem, s mivel meeting kezdődött, csak megtöröltem a homlokom egy törölközővel, de kicsit megnyomhattam a fejem, aminek a nyaki izmom ellentartott, aztán úgy begörcsölt, hogy akárhová néztem, fájt a jobb oldali fejbiccentő izmom. Persze a magnézium pezsgőtabletta most fogyott el, de volt egy lejárt Lenkei-féle kalmag, azt hiszem ez a neve, meg a biztonság kedvéért Béres magne B6, s kb 5-10 perc múlva enyhült a fájdalom. Aztán a lábaim görcsöltek, és a hasam alján valami abdomén, nem is tudtam, hogy ott is tud görcsölni. Az nagyon kellemetlen volt. Most itt vagyok, még sem a ritmuszavar, sem a vérnyomás nem volt olyan vészes, mint tegnap. Ha a kutyaharapást szőrivel... akkor holnap is sífutni kell. De lehet, hogy be kellene iktatni egy pihenőnapot. A héten már 2x többet síeltem, mint az előző 10 évben összesen. Kb azóta vannak meg a sílécek, mert mikor az ex-szel összeköltöztünk, neki volt, és akartunk menni. Ja, hogy a gyerek már lassan 11? Akkor még régebben. Úgy repül, mint ahogy én az idő, ha suhanok a dombról, menossa alaspäin.
Nem kell röhögni. Gombóc Artúr is síelt.
Elfogyott a kanadai juharszirupom, a Lidl-ben kaptam újat. Az amerikai palacsintára (kb 12 centis, 1 centi vastag puha korong) banánt szeleteltem, azt leöntöttem juharsziruppal, úgy ettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése