Szenvedő ember

Már nem tudom, ki mondta, talán a kedvesebbik exem, hogy szeretek szenvedni, nekem a szenvedés lételemem, és ha nem szenvedek (ismered, ha nem fáj semmi...), már nem élek.

Most hallgattam végig egy online előadást a háláról (többek között: írj fel minden nap 3 dolgot, amiért hálás vagy: segít a pozitívat meglátni, és a negatívról elterelni a figyelmet, hozzá azt is írd fel, s nekem ez új volt, hogy miért volt az jó). Ott ajánlotta valaki, nem az előadó, talán a moderátor, vagy egy a közönségből Viktor Frankl könyvét, az "Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben" címűt. Ez reflektál arra, amin én is rágódok, amikor épp nem a nyaki nyavalyámmal vagyok elfoglalva: mi az élet értelme? Mi a fészkes fenéért vagyunk itt, ha tudjuk a végét: az élet a születéssel kezdődő haldoklás? Elég pozitív az ürge, de hát van mire, lehet, hogy lehetne valamit ellesni tőle. Egy pár estét megér, gondoltam kiveszem a könyvtárból (elég népszerű, 14 angol nyelvű példányra 44 foglalás van, a finn kiadás még rosszabb, pedig nem mai ifjú az író, a mű valamikor a 90-es években született).

Mellékszál: Ha monitoroznám, hogy bizonyos könyvekre milyen hosszú a könyvtári várólista (válás, depresszió, remény, pénzügyek, orvosi lexikon, sakk, csak hogy egy párat említsek), meg tudnám állapítani, milyen az emberek közhangulata. Korona alatt gondolom sokan beborultak, biztos megnőtt a depresszióval és önterápiával (mindfulness) kapcsolatos könyvek kereslete. Ugyanezért - állítólag - virágzik a kábszer üzlet nálunk a faluban. Tegnap este is tőlem akartak venni, mikor pizsamában leszaladtam a kisboltba. (Az mondjuk ide 2 km, és a -15 fokban alaposan rá kellett öltözni arra a pizsamára, aztán meg kiszaunázni a tüdőmből a hideget, de ok nélkül nem álldogálnának sorban az emberek a kemény fagyban a bolt előtti parkolóban.)

Rákerestem erre a könyvre, erre találtam egy másikat, ezt: A szenvedő ember. Olvassátok el az összefoglalót róla, tanulságos. (Lehet, hogy leszedik, vagy megváltoztatják, ezért alant közlöm, a plágium miatt csak screenshotban). Egyrészt ez a mondat: "A szenvedés tulajdonképpeni teljesítménye nem más, mint érési folyamat." vagyis az élet haldoklás, szenvedés, ami fejlődés. Vagyis ha nem születnénk le ide a földre, hogy szenvedjünk (és féljünk), mi, szellemi lények, kevesebbek lennénk.

A másik fontos gondolat, ami erről az összefoglalóról eszembe jutott, hogy a szabadság (pl liberalizmus) nem zárható börtönbe, s hiába próbál tenni ellene a diktatúra, az emberek szabadok tudnak maradni (lásd legvidámabb barakk, Kádár rendszer alatt is megvoltunk - nem volt gondolatrendőrség. Ma már ez egy kicsit másként van, mert a gondolataidat, a mozgásodat, az internetes kereséseidet, a megnézett cicás videóidat és rákattintott hirdetéseidet, a boltban vett termékeidet, a könyvtárban kölcsönzött könyveidet... már uralják.*)

*Röhögök azokon a bűnelkövetőkön, akiket az esti kriminalisztikai műsorban (Arman ja Suomen rikosmysteerit) mutatnak, hogy metilalkohollal megöli a férjét, aztán elviszi elásni az erdőbe, aztán letagadja, de a rendőrség megtalálja, mert lekérik a google kereséseit (metilalkoholról olvasgatott) és lekövették a mobiltelefon cellaadatait. Nincs titkunk már a mindenható** előtt, kérdés, hogy kinek a kezében futnak össze a szálak. Addig jó, amíg nem egy diktátoréban.

**Mi volt az a novella, amiben a szuperszámítógépnek feltették a kérdést, hogy van-e isten, és azt válaszolta, hogy most már van, és amikor ki akarták kapcsolni, belevágott egy villám a kapcsolóba, hogy ne lehessen kikapcsolni? (Egyszer már megtaláltam, és posztoltam is róla, de most nem keresem vissza.) Kb mint a Lucy c. film végén a csaj: Hol vagy, Lucy? Mindenhol.

Mit is akartam? Ja, betenni az összefoglalót. Innen loptam.