Öreg nyanya, kb 65-85 éves, 3 kutyával, a 3 3 felé menne, a néni alig győzi terelni őket. Ilyenkor mindig elgondolkodok, minek az ilyennek kutya? Mi a francnak akár emeletes akár sorházi (előkertes) lakásba kutya, de ha van is egy, minek három?
Aztán eszembe jutott, mit írt Viktor E Frankl az élet értelméről. Az soha nem belülről, az emberből jön, tehát nem lehet megtalálni meditációval, az életfeladat, vagy értelem (angolul meaning) csak kívülről jöhet, lehet az gyerek felnevelése, lehet az valami munka, másokon való segítés (pl önkénteskedés), vagy valami álomkép üldözése (lehet akár vmi függőség ami az élet ürességéről elveszi a figyelmet). A cél a túlélés.
Tehát a néni a kutyával éppen az élete értelmét csinálja, legelteti a kutyáit, mert a kutyái jelentik számára az életet, a túlélést. Miattuk kel fel, vesz fel ruhát és cipőt, megy ki az utcára, mert a kutyák, miattuk szenvedni kell. (Ki mondta, hogy az élet a születéstől a halálig tartó szenvedés?)
Ha a gyerekek kiröpülnek, és ha már nem lesz miért haza repüljek, majd akkor én is biztos beruházok egy kutyába. Ha megérem.
Ja, az önkénteskedés nekem is megvolt :) a válás után. A függőség (mell, játék, hipochondria...) is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése