MRI vizsgálaton

Ma volt az MRI. Az elsõ. Azt mondták (és a youtube-on rákeresve meg lehet hallgatni), hogy hangos lesz. Szerencsére a zaj nem volt annyira elviselhetetlen, néha a rádió hangja is hallatszott a fülhallgatóból. A nagyobb gond a mozdulatlanság volt. Néha kellett nyelni, néha úgy éreztem, hogy lüktetnek az ereim, és az erek lüktetésének az ütemére az izmaim is meg-megfeszülnek. Aztán volt olyan, hogy a gép határozottan rázott, mintha rángatott vagy rezegtetett volna. Az asszisztens szerint jó képek készültek, szóval nem volt nagy a bemozdulás. Eredmény majd ki tudja mikor és hogy kapom meg.

A félelmekről. Az, hogy valami halálos betegségem van, már annyira nem izgat. Van esélye annak is, hogy nincs ott semmi, csak beképzelem. Annak is van esélye, hogy valami gyulladás van ott, ami gyógyítható, Az is lehet, hogy van ott valami, ami nem halálos, és lehet vele élni. Az is lehet, hogy valami rossz van ott, de még időben vagyunk, kiszedik, és meggyógyulok. És persze annak is van esélye, hogy valami rossz van, amit már nem lehet meggyógyítani, de ennek az esélye szerintem kicsi, most épp jól vagyok, a fájdalom sem elviselhetetlen, sőt, mintha el is múlna napokra, meg az orvosok is azt mondták, hogy nem éreznek, nem látnak kórosat. Szóval ez a félelem most le van nyomva.

A másik félelem az volt, hogy mi lesz a vizsgálaton, nem leszek-e rosszul, nem fogok-e bemozdulni, hogy aztán kezdhessük az egészet elölről. 

Mi volt a harmadik? Azt most elfelejtettem.

A vizsgálat kb 50 percig tartott, egy konténerben volt (egy kamion hátulja van berendezve a vizsgálatra, az épületben van 3 gép, az udvaron 3 konténer, annyira sok a beteg, vagy a franc tudja miért). Le akartam fotózni, de elfelejtettem vinni magammal telefont. A vizsgálat közben hol a tarkómban, hol a pajzsmirigyemben, hol a szemeimben éreztem erős lüktetést, gondolom ez normális. Aztán kijőve felvettem a szemüvegem, és a bal szememmel nem tudtam látni. Próbáltam, de messzire életlen volt a kép. A jobb szemem (a szemüvegben) tökéletes. Valamit elcsesztek a bal szememben, gondoltam. Aztán kinéztem a szemüveg fölött a bal szememmel, és jé, el tudom olvasni a liftben a munkahelyi éttermi menüt. Mert a liftben ki van írva a napi menü, mindjárt megyek is enni, megérdemlem most, hogy valami finomat egyek, ha ezt a vizsgálatot kibírtam. Vagyis a vizsgálat a jobb szememet meghagyta olyannak, amilyen volt, a bal szememben meg megjavították a távolba látást. (A monitorhoz kell a szemüveg, de most, kb 50 perccel a vizsgálat után még mindig látok távolba a bal szememmel, amihez eddig szemüveg kellett.) Persze mind a két szemem vörös, gondolom jól megrezegtették a mágnesek.

A fogamban levõ tömések és a korona oltással bevitt 5G chip köszönik jól vannak.

Viszont a maszk. A maszkban, amiben mentem, van egy kis fémszál. Mondta az asszisztens (nem, nem volt jó melle, idősebb színes bőrű férfi volt, de tudott finnül), hogy vegyem le. Levettem óvatlanul, és berepült a gép belsejébe. Haha, azt a pici fémszálat ennyire vonzotta a gép mágnese álló helyzetben. Akkor mennyire erős lehetett a mágneses tér, mikor be volt kapcsolva?

Ma meg holnap még dolgozok, aztán elhúzok a szigetre, aztán kicsit távolabb, összesen 3 hét szabadságra. Jó lenne, ha addig nem találnának semmi kórosat.