Ikrek születésnapja

Étteremben ünnepeltük meg az ikrek születésnapját. A család kérése az volt, hogy ne a legyengült szüleimet terheljem családi ebéd főzéssel. A bátyám képes volt Lengyelországból, hagyatéki eljárás közben felhívni, hogy anyukám állapotára emlékeztessen, aki neki nem anyukája. Hát megkaptam.

Öcséméknek megint más dolga volt, nekik mindig más dolguk van, amikor én itt vagyok. Erről mit kellene gondolnom? Anyut kímélik azzal, hogy nem jönnek el hozzá, hogy ne álljon neki remegő és gyenge kézzel főzni. Ő meg mondja, hogy rájuk már senki nem kíváncsi. Kellene, hogy jöjjenek rendszeresen látogatni, csak hát anyu nem tudja megállni, hogy mindenkit kiszolgáljon.

De ha itt vagyok (meg maguknak is) főzni kell... Anyu irányít, neki nincs ereje pl elvágni egy zellert, apu vágja. Apu is le van lassulva, és két bottal közlekedik, a botok nélkül az ágy széléről sem tud felkelni.

Születésnap pipa. Torta is volt, bár nem a Daubnerben rendeltem, csak a közeli áruház pékségénél vettem, mind a kettőt, mert hogy ketten vannak az ikrek. Ezért is kapom a kritikát, hogy szart veszek. Pedig mindenkinek ízlett a torta (is). Az étteremben a kaja is. Az étteremben bentre foglaltam asztalt, mert esélyes volt, hogy leszakad az eső. Nem kellett védettségi igazolás.

Kellett védettségi igazolás az országba belépni. Azaz kellett volna. A rendőr kérte, mondom, hogy az mi, nekem olyanom nincs, de a finn társadalombiztosító oldaláról letöltött és kinyomtatott oltási igazolás elég volt, meg se nézte, csak rápillantott, mondta, hogy ne szórakozzak vele. Nem tudom, nem követem az itthoni híreket. (Ültünk a tévé előtt, volt valami szokásos téma, valami genderrel kapcsolatos, erre megkérdi anyu, hogy mit gondolok a genderről. Mondom semmit, ez nálunk nem napi téma, nálunk nincs ilyen agymosás. Ez egy gumicsont, hogy az emberek ezen rágódjanak, ne a miniszterelnök környezete gazdagodásán.)

A reptérre anyu mindig ki szokott jönni értem, most megint nem vállalta, annyira remeg a keze, nem jó a figyelme, fél vezetni. Ha aput kell vinni kórházba vizsgálatra, akkor ketten megoldják, vele még el mer indulni. Két hét múlva apu születésnapját a felvidéki szülőfalujában szeretnék megünnepelni. Akkor én már nem leszek itt. Kérdeztem, oda hogy fognak eljutni? Oda majd anyu vezet. Akkor még sincs olyan nagy baj.

Vagy hát van, ennyire lefogyva, ennyire össze menve még nem láttam anyukámat. De, tavasszal láttam, sajnos hiába a sugárzó izotópos kezelés, a remegés nem akar javulni. Azt mondja, most már tud írni, már annyira nem remeg a keze, de látom, ahogy tartja a leveses kanalat. Enni alig eszik. Nekünk csinált rántott húst krumplival, én ettem hozzá a salátámat (fele tányér saláta, negyede köret, negyede hús), ő csak a kalória mentes, fogyókúrás káposztalevest ette. Nem kíván többet, nem csoda, hogy két hónap alatt újabb 3 kilót fogyott. Lassan majd oda jutunk, hogy etetni kell...

Azt nem tudom, hogy róluk ki fog majd gondoskodni. Húgom most kapta meg a kulcsokat, kb 40  évesen most tudott lakást venni. Egy hete költözött el. Eddig nagy volt a feszültség közte és apu között, de rá lehetett számítani. Mondjuk reggel 8-tól este 10-ig dolgozik, nappal rendes munkahelyen, este oktat önkéntes szervezetben, hétvégén is este 6-ig. A tegnapi vacsorára ő el tudott jönni.

A látogatásom hivatalos része, az ikrek meglátogatása és felköszöntése megvolt, most nyaralok, azaz nyaralnék, de mindenféle dolgokat intézek. Lomtalanítás lesz, most a pincét megyünk átnézni és a kidobni valókat, aztán közben izzadok mint a ló, nagyon meleg van, hiába van nyitva minden ablak.

megjött az egyik fiam, az, amelyik Finnországba készül, megyek, azt hiszi dolgozok, nem akart zavarni. Nem dolgozok, csak blogot írtam.