Évek óta szenvedek a kilókkal. Izlandon jutott az eszembe, mikor a kaja árakat néztem, hogy ott talán le tudnék fogyni. A legolcsóbb pizza 20 euró, a jobb inkább 35, egy gulyásleves 20 euro, napi hal sincs 16-17 alatt, homárleves 3-4 szem homár farokkal 32 eur.
Mondjuk ez utóbbi nem homár volt, hanem langoustine azaz norvég homár, itt ettük: Fjöruborðið, mondjuk én fõételnek nem homárt, hanem bárányt kértem közel 50 euroért, de megérte. Aki a homárt ette az 80 eurót fizetett a kisebb adagért és egy órán keresztül pucolta a páncélból a rákfarkot. Mikor bementem az étterembe, csodálkoztam is rajta, hogy a hagyományos asztalkendő helyett száraz törölköző volt a teríték része, amihez az étellel együtt hoztak egy meleg nedveset is.
Az izlandi írással, a betűkkel sok bajom van. Az ékezetes magánhangzókat máshogy ejtik mint mi, és van 2 d vagy f, ami olyan mint az angol "the" kezdő hangja, de kétféleképpen írják attól függően hogy a szó elején vagy a végén van. Nézd meg az étterem nevét fentebb. Nem tudom kiejteni, ha ott élnék, akkor sem tudnám megtanulni, nekem ez a kidugom a nyelvem és úgy mondom nem jön be, inkább a Kimi Räikkönen -féle kemény rally-angolt beszélem.
Azaz, Izlandon hosszabb idõt eltöltve vagy kétszer meggondolnám hogy mennyi pénzt költök ételre, és tudatosabban vásárolnék, vagy elmenne minden pénzem minden másra, mert minden más is drága, pl az utazás és a hotel, vagyis nem jutna kajára.
Ilyen szimple ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése