Ami megterem Izlandon: apró, dió nagyságú krumpli (Finnországban lapin puikula néven ismerjük), a répa, üvegházban a paradicsom, paprika, uborka. Minden mást hozni kell, pl a gabonát. Ennek ellenére a boltokban volt sokféle kenyér, és voltak Subway szendvicses éttermek, és igazán jó pékségek, akik maguk sütik a kenyerüket. De az, hogy maguk nem tudják megtermelni, elképzelhetetlen.
Mikor a repülő Helsinkben leszállni készült, és kinéztem az ablakon, mindenhol megművelt parcellákat láttam, ahol frissen zöldellt valami gabona. És bár Finnország is északon van, és hidegebb, mint pl Németország, de itt azért van rozs, zab, árpa, és a búza is (kukorica nincs). Izlandon nincs.
A zöldségen kívül van hal, bárány (mindenhol az út mellett láttunk legelni, szinte mindenhol volt legelő, és fóliázott szénabálákat is láttunk, ahol nem volt bárány, ott... na erről majd írok később, haha), tartanak teheneket, és természetesen izlandi lovakat, amit persze nem esznek meg, de ugyanúgy az utak mellett legelésznek, mint a bárányok. Van még mindenféle tejtermék (pl skyr), sajt, és tojás.
Az izlandi éttermekben leginkább a bárány (sült, vagy füstölt) és mindenféle friss halas étel kapható. Az egyik hotel éttermében, amit ajánlottak (Seydisfjördur-ban Hotel Aldan), finom halat készítenek. A napi hal változatos, és finom, nem ettem sehol két egyformát. Volt currys, volt paradicsomos, spenótos, mogyorós, volt hal leves, volt rakott hal (krumplipürébe kevert hal, sajttal a tetején, sütőben átsütve - ez nekem nagyon ízlett), volt fish and chips, és megkóstoltuk a lapos, szárított halat is, ami büdös volt, és amiről nem tudtuk eldönteni, hogy vagy nagyon ízletes, vagy nagyon rossz volt-e.
Napihal, az utolsó a norvég homár leves (megettem)
A napi hal általában a legolcsóbb ebéd, változatos, mint írtam és salátával, apró krumplival, vagy vegyes kifőzött gabona magokkal (pl beluga lencsés árpa) adják. Mindenféle önteteket, kenyeret, vajat, és kávét is tartalmaz az ebéd-adag. Sok helyen elfogyott a napi hal, mire oda értünk. Áz ára ha 2500 alatt van jó, de mi inkább 3000-3500 koronáért kaptuk.
Az egyik helyen sima lazac volt, olyan, amit Finnországban is ehetek, ezért valami más helyi specialitást kóstoltam meg. A menün olvastam, hogy "gulyás", így magyar á-val. A besztercebányai szlovák felszolgáló Erik mondta, hogy a szakácsot Lászlónak hívják. A hely Egilsstadir-ban a Salt café volt, ami a google szerint csak 4.0 pontot kapott, de a hal és a gulyás is megérdemelte a teljes 5 pontot. A gulyásban füstölt csülök volt, répa, zsíros és kevésbé zsíros hús bőven, és nem volt benne paradicsom, teljesen tökéletes volt, látszott, hogy magyar szakács főzte.
Teljesen korrekt magyar gulyás Egilsstadir-ban
Magyar volt a felszolgáló a hotel Aldan-ban is Seydisfjordur-ban. És ugyan az ismerősünk ezt javasolta, hogy ott ebédeljünk, csak azért ettünk máshol, mert a honlapjuk szerint még nem voltak nyitva (alul a képen látni, hogy a terasz még nincs kész, az étterem 2 napja nyitott ki). A hely arról híres, hogy itt forgatták a Trapped sorozatot, és ide érkeznek a kompok Dániából és a Feröer-szigetekrõl. A faluban van egy kis galéria, ahol finn ösztöndíjas volt a rezidens művész, vele beszélgettük el az időt, és mire elindultunk a galéria alatti kávézó már bezárt, onnan küldtek vissza az Aldanba, hogy az már nyitva van... Ott kávéztunk, ott ettünk tiramisut (finom volt), és mikor a felszolgáló megszólalt angolul, mindjárt tudtam, hogy magyar, s rá is kérdeztem. Az élettársa is magyar, õ szakács ugyanott az Aldanban.
Hotel Aldan és az étterem belül
Az Aldan mellett geocache dobozt cseréltünk, ment a mozi, benéztem, a templom az orrunk előtt bezárt, a templomhoz vezető út szivárvány színnel volt festve, és ezen a kis utcán a kézimunkás boltban beszélgettünk az ott kötögető eladókkal. (Az izlandi pulóver, sapka és kesztyű minták elég jellegzetesek, talán erről is írok majd.)
A legjobb napi halat a Fylgifiskar étteremben ettük, 3 halból lehetett kettőt választani.
Napihal a Fylgfiskar-ban + pácolt halak elvitelre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése