Miki Liukkonen

Meghalt egy író, úgy hívták, hogy Miki Liukkonen. 

Ez nem lenne olyan nagy szám, mert minden nap halnak meg emberek, köztük híres emberek és írók is, de ez az író, akiről halála előtt meg csak nem is hallottam (közbevetés: sok nagy művészt csak haláluk után ismernek fel, mi is erre spekulálunk: tegnap vettünk egy nehéz és drága üveg szobrot a Taideruukki nevű helyen az egyik kis galériában mondhatni fillérekért, de ha a művész meghal, ami kicsit később lesz, mert még csak 66 éves és aktív, a neve Kari Alakosi, majd akkor jól felmegy a szobrai ára), még csak 34 éves volt (az író), zseni, lehet, hogy szuper intelligens, és úgy írt, mint én itt a blogon. Belekezdett valamibe, elkalandozott és visszatért, pont úgy, mint Dragomán a receptjeiben, minden másról is ír. Kb hozzá tudom hasonlítani. 

Honnan tudom, ha 3 nappal ezelőtt még nem is ismertem? Mert "beleszagoltam". (Mikor a 4-es vagy 4,5-ös anyacsavart kellett felismerni, a szakoktató odadugta az orrunk alá, hogy szagoljuk meg, ami kb azt jelentette, hogy szakértsük meg, nézzük meg közelebbről, innen jön a beleszagolni ige.) A hétvégén az ő könyvét hallgatjuk itt a szigeten, a mökkiben, a finn hétvégi házban, ami igazából nem jó fordítás, mert nem csak hétvégén lehet itt lenni, te hogy fordítanád le a mökkit magyarra? Nekünk "hegy" volt ahova gyerekként mentünk, mikor menni kellett kapálni, volt ott is egy kis ház, ahol szerettem hűsölni, és a hegy fogalom nekem azzal a kis vityillóval, olvadt össze, Budaörsön telek volt a neve, de nem igazán a házat, hanem az egész kis birtokot jelentette a szőlővel és gyümölcsfákkal, amíg tavaly a szülők állapota miatt el nem adtuk, itt ezt a finnek "szigetnek" nevezik, mert folyó veszi körül, a Kymijoki egyik aga, csónakkal kell bejönni, tehát ha jövünk (megyünk) a szigetre, akkor azon a mökkit, vagy hétvégi házat értjük, ami nem valami kis mökki, mert nem rönkház, hanem kétszintes ház, maja, huvila. Nyaraló, ez a jó kifejezés rá.

Szóval itt a nyaralóban hallgatjuk Miki Liukkonent, aki sokszor küzdött az egzisztenciális lét problémáival, a könyvében épp most loccsant szét Emilia agya a szereplő lába előtt 30 centivel, mikor leugrott a ház tetejéről, az meg telefonon közvetíti, hogy véres lett a cipője, és még a hányás idejére sem szakítja meg a hívást, hogy a hívott felet is elkapja a rosszullét. Előre vetíthető volt, hogy ő sem fogja megvárni a kacsázást. Bár ezt lehetett érezni, meg sem sejtette senki. Mint a vicc poénját.