Ma enyhült az idő, reggel esett, és az lehűtötte a levegőt, de aztán a forró beton elpárologtatta, és párás volt minden. A moziba megint büdösen ültem be (bár ma már vastag réteg dezodort nyomtam a hónaljszőrzetemre). Két filmet néztem meg, mind a kettő Amerikában játszódott a sivatagban, mint az Oppenheimer, és a másodikban még atomrobbantásos gombafelhő is volt, mint az Oppenheimerben.
A Roving woman tetszett, nő kilép a hétköznapok taposómalmából, szabad lesz, és autózik. Az elején találomra, aztán lesz célja, kibékülni az anyjával, aztán megtörve, céltalanul indul tovább, aztán egy film producer beül az autóba és elsüt néhány frázist, megint lesz cél. Ezzel Wim Wenders, a rendező kiszólt a filmből. Jó a kép, jó a zene.
Az Asteroid Cityt másodszorra néztem, most magyar felirattal azt vártam, hogy többet látok belőle, mint először Finnorszában. Ez szerintem egy zseni alkotás, ugyanúgy meglepett, mint elsőre. A képek csodalatosak, az utalások, már amit értettem belőle, az is jó volt. Ez is ugrált az esemény és a mozi vagy színdarab között, de ez nem volt olyan zavaros mint az Oppenheimer ugrálása.
Mind a kettőt ajánlom.
Mig-mig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése