Mondom magamban hogy soha többet nem jövök 3 hétre Magyarországra szabadságra. Túl sok ez nekem, a meleg, a tehetetlenség, látni, hogy a szüleim hogy leépültek. Lehet, hogy jövőre már nem lesz miért jönni, de most tényleg sok (s még itt vagyok egy hétig). Alig várom, hogy visszamehessek, haza, a saját lakásomba, ahol a legnagyobb kánikulában (>25 fok) sem izzadok. És vissza a munkába, az is jobb a tétlen tehetetlenségnél.
Eddig kis adagokban vettem ki a nyári szabadságot, azt hittem jobb úgy, hogy többször tartok kisebb pihenőket. Idén sikerült több, mint három hetet kivenni a nyár végén, már alig vártam, de nagyon elfáradtam a nyáron. S most látom, hogy a három hét egy dologra jó. Arra, hogy alig várjam a munkát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése