Mozi

Egy hete a szülőket gondozom, a meleg elől eljárok a csillaghegyi strandra, rendezem az emlekeimet, de az idő nagy reszeben a fülledt lakásban unatkozok. A hét végére sok lett, gondolkodtam mit lehetne csinálni. Mozi.

Megnéztem két filmet, mind a kettő egy új világ eljöveteléről szólt.

Az Oppenheimert a gyerekekkel néztük. Nekik bejött, nekem nem tetszett. Nem volt történet, ugrált az időben, és nem volt világos, hogy miről is akartak filmet csinálni, az emberről, a bombáról, vagy valami teljesen másról. Nem volt katarzis érzés, egyszóval szar volt. A képek, azok néha szépek voltak, főleg a fekete-fehérek.

A másik film a Műanyag égbolt volt, na az csoda volt, igazi művész film, elgondolkodtató, ajánlom. Volt történet, mondanivaló, emberi szereplők, önzés, válás, és egy lehetséges megoldás. Hagyott nyitva kérdéseket (miért döntött úgy? miért nem termékeny? mi lett a gyerekkel? miért csak egy gyerek? mi lett a professzorral?) Jó volt felfedezni ismerős helyeket, a Dunát, alagutat, Balatont, az Avast.

Az Edda koncert jutott közben eszembe: "Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott..."

Igen, holnap indulok, reggel kilenc körül a nyári táborba. Autó nélkül ez is kaland lesz. Nem oda, vissza.