Hullaszag

Jövök haza, és büdös fogad a lakásban. Nézem, ki halt meg? A mosogatóban több napos beáztatott edényekben nyálkás víz, az büdös, csoda, hogy nincsenek benne ebihalak, de nem ez okozza. A krumplis kosárban kezdett el folyni néhány maroknyi sárgahéjú. Az nagyon durva, viszem a kukába. Megfordul a fejemben, hogy ha már kint vagyok, rá kellene gyújtani, aztán eszembe jut, hogy tegnap leszoktam. Elkezdett össze-vissza kalapálni a ketyegõ, persze kicsit betojtam, hogy mi lesz. S még ott a temetés, csinnadratta, katonai sorfal, díszlövés. Azt is ki kell bírni. Valeriana.

Felírtam egy lapra, hogy ha az autó elkészül, akkor nap közben elmegyek érte a szervízbe, onnan haza a csomagokért, itthonról a reptér felé út mellett ingyen parkolok, reptéri busszal megyek tovább, biznisz vagyok, 1 óra elég a bejutásra. Továbbra is utálom a terminált.

Ha nem lesz kész az autó, nem kell annyira kapkodni, a csomagokkal busz, vonat, vonat, másfél óra. A kocsi parkolhat a szervíz udvarán, ha nem készül el legkésõbb du 2-ig, ott tudom hagyni, majd érte megyek ha haza jöttem otthonról.

4 napos HKL (helsinki közlekesési lállalat) napijegyet vettem, arra számítottam, hogy még a 4. napon azzal megyek a reptérre. A biztosító napidíjat fizet a szervíz idejére, ami fedezi az utazási költségeket. Csak akkor azt nem sejtettem, hogy a kocsi 2 nap alatt elkészül. Ma du 4-kor hívtak, hogy 5-ig mehetek érte. Metróval nem értem volna oda, majd holnap reggel felveszem. Ami most azért gáz, mert 1 hetes szervízre számítottam. Azt hittem a biztosító fizeti az egész hetet. Hát nem, kb 2 napot fognak (hétfõ-kedd), vagyis ezt beszoptam. Sebaj. A másik gáz az, hogy a szervíz miatt lemondtam a munkahelyi parkolót, amit két hete szerdán 0 óra 01 perckor foglaltam, mert akkor nyílik a foglalás (ma este is fenn kellene maradni, hogy 2 hét utánra foglalni tudjak - 22 parkoló van kb 400 dolgozóra, lehetetlen, ha nem mindjárt szerda hajnalban csinálom). Holnap mehetnék a szervízbõl egyenesen a munkahelyre, de mivel a parkoló elúszott, valahol vonat vagy metró mellett kell keresni ingyenes vagy olcsó parkolót, onnan menni be a még érvényes 4 napos jeggyel.

Picsába, ezt végig gondolni, és kiszámolni, mennyit buktam, nehéz. Rossz döntéseket hozok, de most nem lehetett volna máshogy, nem tudhattam elõre, hogy a szervíz ennyire gyors lesz. Lökhárító lakatos munka és festés.

Mivel kicsit feszültebb és fáradtabb és lehangoltabb vagyok és ideges is, tegnap megint érdekes dolgot mûveltem. Elõbb megváltoztattam a nevem a szociális médiában, azt hittem vicces lesz, ha az ismerõseim sem ismernek meg. Aztán megbántam, de már nem lehet visszacsinálni. Aztán törölni akartam az online jelenlétemet, a fotókat, bejegyzéseket, amit hirtelen felindulásból az ember elküld, pl épp a reptéri terminálból, hogy dicsekedjen, hogy már megint repül. De ez mind felesleges, és a Meta meg a többi hasonló csak élõsködik az általunk generált tartalmon. Nem akarom éltetni õket. Nem lehet a képeket egyben törölni, csak egyesével, az egy évig tartana, mire mindenemet törlöm. Gyorsabb megszüntetni a profilt, teljesen törölni, és felszántani a helyét, majd ha nagyon hiányoznak a családtagok, csinálok majd egyet inkognitóban, üresen. Mondjuk ez legutóbb sem sikerült, vissza lett aktiválva. Nem tudom mi lesz vele, a lányom azt mondta, hogy a törlés ellenére még ott vagyok.

Ilyenkor, mikor ennyire felbaszom az agyam, ki szoktam menni körbesétálni az udvart, közben elszívni egy cigit. Vagy kettõt. Vagy egy szivart. Fecskét. Milyen hülyén hangzik már az, hogy szivarka. (Sz-szel kezdõdik, ar-ral végzõdik, hosszú, barna, büdös, mi az? Szivar.)

Tegnap óta nem gyújtottam rá, és boldog vagyok, hogy nem tettem. Megyek aludni, hátha túlélem az éjszakát. Fagyok vannak, fûteni egyelõre tudok. Fizetésemelés nem követi az inflációt, de bónuszt állítólag kapunk, az kicsit kisimítja a behorpadt pénztárcám. Majd veszek belõle egy vödör valeriánát. (Két teljes odavissza repjegy ment a kukába.)

Szurkoljatok, hogy jól sikerüljön a temetés, s ne én legyek a következõ.

Ui. Belegondoltam, hogy ha apám élte volna túl anyámat, a milliomos bátyám többet örökölt volna, mint így, s mi hárman tesók kevesebbet. Öcsémék meg megnyerték az unokacsinálási versenyt.