MIndenevés

Este film közben megéheztem és kimentem a konyhába szétnézni, hogy milyen csemege van itthon. Van egy csomó lejárt csokim, mert annyira nem szeretem az édeset, de nincs chipsem, pedig a sósat szeretem ilyenkor este, lefekvés elõtt. Van viszont mindenféle magom, dió, mogyoró, kesudió, paradió, vasabival bevont mogyoró és porkölt sós mag keverék. Szotyi is van, de azt most nem kívántam. Míg egy tányérba kimértem és összekevertem (milka csokival ettem, hogy az is elfogyjon), eszembe jutott egy gyerekkori kedvenc verses mese, amiben a mackók a málnát keresik. Talán Nemes Nagy Ágnes írta. Abban az van, hogy a mókuson keresik a málnát, a mókus meg azt mondja, hogy "málna? dió, mogyoró, meg fenyõmag, az a jó". Eszembe jutott, hogy Puzsérék a héten egy "influenszer" haláláról beszéltek, aki nyers vegán életmódott folytatott, és alultápláltságtól halt meg. Ott fikáztak mindenkit, aki valamilyen szûkített étrendet eszik. Ezen elgondolkodtam. Van olyan állat, aki csak a bambusz ágát eszi, mégsem hal éhen egyoldalú táplálkozásban. Van, amelyik csak állatot eszik, szõröstõl bõröstõl egyben nyeli le. A mókus sem panaszkodik, hogy a mag mellé kéne lekváros kenyér meg rántott hús. A tehén sem eszik mást mint füvet. Hol a hiba? Nekünk embereknek miért van elõírva, hogy mindent is kell enni, szépen beosztva. Fél tányér saláta, negyed tányér fehérje tartalmú hús vagy bab vagy hasonló, és negyed tányér köret, szénhidrát. Miért nem élhetünk csak magon, mint a mókus, vagy csokin, ha valakinek az jobban tetszik, vagy fényen? Miért vagyunk ilyen elbaszottak, hogy nem tudjuk kivonni a tápanyagot az olcsó kajából, mondjuk az almából?

Az mondjuk nem igaz, hogy nem szeretem az édeset, a túróstésztát ma pl lekvárral ettem. Vagy, az inkább savanykás volt, meggylekvár, az észt boltból. A túrógombóc is lecsúszik. A kávé sok cukorral is. A csoki és cukorka nem.

Szóval a mai kérdés: miért kell mindent enni? És miért van az, hogy valaki azt hiszi, hogy nem kell húst enni?