Nyugalmas karácsony

Azt nem mondhatni, hogy csendes volt, mert kiabáltunk is és sírtunk is, de végül is jó volt, nyugalmas, csak fárasztó.

Hál' ég, ma volt Kevin, és volt Turboman, ami aranyos volt. Jöttek az öcsémék, és a lányomék, a mamát jól lestrapáltuk, mert kétszer ültünk ki vele kajálni. Ma finn vacsora volt, hapaankorppura kentem metélõhagymás sajtkrémet, arra vékonyra szelt füstölt lazacot tettem, arra meg fõtttojás-karikákat és pirosaranyat. Nagyon finom volt, a mama a tányéromból ki akarta venni az enyémet is, annyira ízlett neki.

Aztán felfekvés-kezelést googliztunk, és befogtuk a szobavécét. Akármennyire átkoztam, még mindig ez a legjobb megoldás idõs beteg ember dolgainak intézésére. Csak arra kell figyelni, nehogy a tartály kiboruljon.

Azt mondtam, hogy elsõ nap felültettem, második nap kiültettem, harmadik nap átültettem és tologattam, negyedik nap sétáltatni akartam, amire nem képes, és ötödik nap már táncolni fogunk. A tánc megvolt. Mikor a hóna alatt benyúlok, és átölelve megemelem, hogy ne terheljük a lábait, a parkinzonos lábaival tud párat lépni, úgy, hogy át tudjam ültetni a kerekes székbe vagy a fotelbe. Na ez pint úgy néz ki, mintha táncolnánk. Ezen jót röhögtünk, hogy menni nem tud (nem szabad), de táncolni azt szoktunk, naponta többször is.

Most a nagy kérdés az, hogy a sudokrém vagy a neogranormon segít-e jobban a sebet gyógyítani. Közben 10 percenként lesem, hogy lélegzik-e. Ma nagyon kifárasztottuk. Még másfél nap, és megy vissza a hegyre. Sajnálom, mert ott nem lesz, aki folyamatosan ugráljon körülötte, ha vizet kér, vagy ha fordulna, vagy aki csak egyszerûen meghallgassa, ha valamit mondani szeretne. Ma, mikor nem figyeltünk oda, már magától felült az ágyban, és úgy forgolódik egyik oldaláról a másikra, hogy csak nézünk a hugommal. Reméljük, hogy a kórházban nem esik vissza a zagyva mesevilágába (villamossal menni Somogyba a térdét megmûtõ fõorvossal). Egyszer azért kicsúszott egy olyan a száján, hogy ha tud majd járni, kijön a síromhoz.