Anyámat próbálom naponta felhívni a kórházban. Panaszkodik, hogy sokat ültetik. Reggel 8 körül kiültetik az ágy szélére. Az ágy széle nyomja a fenekét, a fenekében törött csont fáj, és ott ül minden nap 3 órát, mire valaki végre jön és lefekteti. Azt mondják, azért kell ülni, hogy ne kapjon tüdõgyulladást, az neki végzetes lenne. Szerinte meg a fájdalom az.
Beszélünk róla, hogy karácsonykor jövök, meglátogatom, bár nincs kedvem otthon az üres lakásban lenni, ha sem õ, sem apám nincs otthon. Minek? Itt mehetek síelni (mínusz 10 fok van, megmaradt a novemberi hó, minden nap esik rá 1-2 centi friss), találkozhatok a gyerekekkel, vagy mehetek a kórházba a fülemmel.
Anyám mondja, hogy majd hozok virágot a sírjára. Apám után akar menni. El vagyok keseredve. Szerintem én megyek hamarabb (a fülemmel).
---
Tegnap megkaptam a papírt: bónusz jó, kapok párezer eur extrát, de az éves fizetésemelés csak 2%, infláció kb 6-8. Jövõre nem fogok tudni utazni minden hónapban. Ha anyám így folytatja az életkedv dolgot, nem is fog kelleni. Ne adja isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése