Kétszer

Tegnap kétszer voltam látogatni, kétszer utaztam az úttörõvasúttal (gyermekvasút) és a fogaskerekûvel. Úgy készültem, hogy reggel csinálok anyunak szilveszteri kaját, aztán elmegyek a Jánoshegyre kirándulni, majd onnan megyek látogatni. Közben kiderült, hogy vasárnap reggel is van látogatás. Már szombat este megcsináltam a virslis süteményt, vasárnap 8-kor indutam. Délelõtt kerekesszékben kimentünk a teraszra, a budakeszi vadaspark és arborétum felett szépen sütött a nap. Nem volt nálam apró, pedig az automatából kávét szerettünk volna inni, s nézem, volt rajta olyan lyuk ami készpénzt tud beszippantani, elfogadta az ezrest, és rendesen apróban adott vissza. Ez olyan gép, hogy kis ajtó mögött készül el a kávé, és ha kész, kinyitja az ajtót, és egy robot kar kiteszi a poharat az ajtó elé. Vicces. Kávéval koccintottunk. A nõvérek nem adnak neki, mert akkor nem alszik, de anyámnak világ életében alacsony volt a vérnyomása, napi 2-3 kávé nem kottyan meg neki. Aztán Megetettem levessel, kipakoltam a táskámból a délutáni látogatásra szánt dolgokat, és elmentem kirándulni. Szépjuhásznétól a Széchenyi hegyig mentem a keskenynyomtávú vonattal, onnan fogassal le a Moszkva térre, ott ebédeltem, aztán villamossal elmentem Hûvösvölgybe, onnantól a Jánoshegyig akartam vonatozni, ahonnan libegõvel mentem volna le, de a libegõ nem járt, így ugyanabba az irányba, amerre délelött, most végétõl végéig végigmentem az egész vonalon. Elkaptam a nosztalgia járatot, amit gõzmozdony húzott, vagy inkább rángatott, lehetett érezni, hogy dolgoznak a dugattyúk. Lassan haladt. A dízelmozdonnyal a teljes táv kb 1 óra, Normafa, Csillebérc, Virágvölgy megállók, meg egy alagút. A gõzmozdonnyal majdnem másfél óra volt. A nosztalgiavonat kocsija fapados volt, és a kocsi közepén elhelyezett kéményes vaskályha melegítette, valaki azt mondta rá kandalló. A mai városi fiatalok nem igen látnak kályhát, nekik minden kandalló, amibe fával fûtenek. Aztán fogassal megint lementem a moszkvára, pontosabban csak a körszállóig, onnan 22-essel vissza a hegyre. A Rózsa utca elején áll egy gõzmozdony, ki van állítva, megkerestem benne az elrejtett geocache-t, könnyen meglett, de nem volt nálam toll, ma ne felejtsek el vinni, és loggolom (beírom magam a dobozban levõ kis füzetbe). Az esti látogatáson kocsonyát adtam anyámnak, nem én fõztem, hanem a Spar-ban vettem készen, finom volt, anyám mind megette a kb 260-300 grammos adagot. Utána pizzatésztába tekert virslit kapott. Nem találtam vajas vagy hájas tésztát készen, ezért lett pizzatésztába tekerve. Nálunk az szokott lenni a szilveszteri kaja, mirelit vajas tésztával. A látogatás után a bátyámékhoz mentem, volt finom vacsora, lengyel káposzta, hurka kolbász, meg a virslim maradéka. 9-kor nem volt más program, filmet akartak nézni, én akkor leléptem, mert a film alatt elaludtam volna. Szombaton 9 körül elaludtam a tévé elõtt, hajnal 2-kor felébredtem, pörgött az agyam, és nem tudtam már vissza aludni. Korai kelés, meg a nagy kirándulás (12 km-t gyalogoltam) kivette minden erõmet, haza akartam jönni, hogy pizsamában várjam az éjféli himnuszt, az államfõ újévi beszédét, és az utcai tüzjiátékot. Addig kabarét néztem. Aztán éjfél után nem sokkal el is aludtam.

Tavaly egy fogadalmam volt, hogy 2023-ban visszaszokok a dohányásra. Nem volt jó ötlet, mert ez összejött. Tegnap hazafelé jövet letettem a fél doboz cigit egy padra, ahol a helyi férfiak szoktak dumálni és inni (pussikalja-buli - zacskóban parkba kivitt alkoholos italok). Szükségem van a tüdõmre, az anyajegyeim sem kérnek több karcinogént. Ennyi volt.