Azt mondtuk, hogy nem lesz paradigmaváltás, ha nem változtatunk. Azt is mondtuk, hogy a változáshoz elégedetlenség kell. Azt is mondtuk, hogy magasan csak azoknak ível fel a sorsa, akik bátran szembenéznek a kihívásokkal.
Ha maradok ott, ahol vagyok, panaszkodhatok még 20 évet, hogy a fizetésem nem elég a megélhetésre. Most radikálisat léptem, ajánlatot tettem (tettünk - közösen) egy nagy lakásra, ahol elférünk és ahol lehet külön hálószobánk. Úgy számoltam, hogy ha a mostanit eladom, jelentõsen több marad a számlán havonta, és hitelt sem kell fizetni, max az autó után, ha megtartom. De felesleges, mert a vasútállomáson fogok lakni, ahonnan 13 perc a reptér, 25 perc a munkahely.
Assza meg, a barátnõm csak meggyôzött. Korábban csak akkor mertem belemenni ilyen nagy döntésbe, ha mellettem állt valaki, aki azt mondta, ha törik, ha szakad, mi kitartunk egymás mellett (aztán persze lelépett, hogy kapja be). Kétszer hagytak el, és lehet, hogy ha együtt lakunk, ez is kiismer és megútál és elszalad, vagy kidob, vagy gombapörköltet fõz. Benne nem érzem azt a nagy támogatást. Azt mondta, a panaszaimat ne neki mondjam. De eddig elviselt, és elfodadott.
Volt valaki, aki rá akart venni, hogy költözzek Budapestre. Volt valaki, aki után elmentem volna a tengeren túlra, ha nincs a gyerek. S most van, aki csak a szomszéd városba, Helsinkibe hívott, és nagyon úgy volt, hogy nemet tudok mondani. Nem tudtam. Most még abban reménykedhetek, hogy nem fogadják el az ajánlatot. Huh, akkor megúsztam egy idõre.
Azért mentem bele, mert ha nem akkor az útjaink szétválnak, s jobb vele, mint nélküle keseregni otthon egyedül, vagy pörgetni a tindert ezzel a fizimiskával. Meg azért, mert ha nem változtatok, az anyagi helyzetemben nem igen remélhetek változást.
Az életem két nagy célja a gyerekeket támogatni, meg utazni/kirándulni. Mind a kettõt jobban lehet csinálni, ha 1000 euróval több marad havonta, nem? Errõl van szó. Nem lesz hova haza menni? Le van szarva, majd lemegyek a kocsmába, vagy elmegyek föld körüli útra. Lestrapál a finn beszéd vagy a napi szex? Majd iszok, vagy dohányzok, s majd akkor nem tart olyan sokáig.
Az, hogy tettünk ajánlatot, még nem jelenti, hogy a miénk. A hivatal fogja eldönteni, hogy elég-e az, amit mi ajánlottunk. Elõttünk egy ajánlattevõ volt, amit visszautasítottak. Nem tudjuk az összeget, de mikor az autómat tettem fel licitre, az elsõ ajánló 500 eurót adott érte (12 ezer felett kelt el). Szóval mindig van valaki, aki bepróbálkozni.
A gáz itt az, hogy volt egy csomó vészjelzés: a tulaj adósságot halmozott fel, amit ki kell fizetni, és csak a feléig jutott a felújításnak. Nekem az is vészjelzés, hogy a szomszédban rengeteg hasonló eladó lakás van (igaz azok drágábban).
Meglássuk, egy hét mulva okosabbak vagyunk. Vagy nem.
2 megjegyzés:
Hát én drukkolok neked, hogy a lehető legjobb süljön ki ebből. Amúgy meg a napi szex se lesz sokáig, közeleg a kor amikor ha már naponta egyszer eszedbe jut az is sok lesz :D Idővel meg lehet a füled se a régi és akkor a finn beszédet se hallod egész nap. A hallókészülékben is kifogyhat az elem!!! Hajrá hajrá, hogy a lehető legjobban sikerüljön :D
Haha, köszi a bíztatást :)
egy ismerõsöm azt mondta, hogy 50 felett minden férfinek receptre kellene felírni 25 év alatti macákat, tervszerü, megelõzõ karbantartás (TMK) szellemében.
Megjegyzés küldése