Kedves Naplóm!

Bocs, már megint elhanyagoltalak téged. Ez kb olyan, mint az imádkozás: hiába mondjuk, a fenti mindent tud. Te is mindent tudsz, hisz velem éled az életem, felesleges ide is leírni. Aztán ma, mikor régi VHS videókat néztem vissza, mi az, ami mentendõ digitális formában, mi az, ami kuka, eszembe jutott, hogy a napló füzetek és az én-blog is arra van, hogy vissza tudjam nézni, mi járt a fejemben 5-10-19 évvel ezelõtt. Bizony, lassan 19 éves lesz a blog, már 17 fölött van, nyáron nagykorú leszel, hogy szalad az idõ, a franc essen bele, mert én még nem sietek.

Itt most önellentmondásba keveredtem, elõször azt hittem 19, de utánaszámoltam, még csak 18 lesz. A második számot javítottam, de a 19 úgy maradt. Az hibás.

Olyan VHS kazetták is elõjöttek, amin Pityke volt, meg a Muumik, meg Harisnyás Pippi. 1998-ból Hesburger reklám (kerrosateria 22 Márka volt, az mostani pénzben kb 3.5 eur). A fogkefereklámok nem változtak, ugyanúgy forog a fej a fog körül, meg ugyanúgy repül bele a fogba az ásványi anyag és teszi azt keménnyé és csillogóvá, mint a mostani reklámokban.

Itt volt a kedves, segített pakolni. A könyvespolcból is ritkítottam, õ átnézte, mi az ami papír hulladék (csak a puha fedeles mehet a papír gyüjtõbe, a kemény fedelest a vegyes, égetni való szemétbe kell rakni), meg mi az, ami mehet a visszaforgatóba (vöröskereszt vagy kierrätyskeskus). A magyar persze itt nem kell senkinek, az egyesület sem kéri tombolára, mindenki meg akar szabadulni a könyvektõl. Hát én csak a 70-es és 80-as évek beli könyveket dobáltam most ki, amit nem akarok már elolvasni.

Kezd alakulni a rend. Ès annak ellenére, hogy nem fogyott, hanem szaporodott a bútorok száma (kaptam ingyen két ikeás Pax szekrényt, amit majd az új lakásba viszünk), szépen néz ki, jöhetnek akár a fotósok, hogy mehessen a hirdetésbe a kép. Minél elõbb meghirdetem és minél elõbb eladom, annál kevesebbet kell dupla lakáshitelt fizetni. Fáj a szívem, mert az udvar... ami miatt kapát hozattam Magyarországról...

Voltunk Barcelonában, megnéztük a templomot, néhány Gaudi helyet, a labirintus parkot (Horta), ettünk finom paellát, meg más halas ételeket, meg tapas-t. A fájós térdemmel nehezen mentem. Aztán voltunk Budapesten családot látogatni. Éjjel fél 12 után szállt le a gép, a bátyám jött elénk autóval, és fél 4-re értünk haza. Az út a reptértõl csak bõ fél óra lett volna, de mi hajnal 3-ig a Rudasban voltunk pancsolni.

Anyu nagyon örült nekünk. A városi kórházban volt, ahol a frissen eltört combnyak csontját hegesztették össze. Minden nap be tudtam menni hozzá, és a párom is jött, kivéve egy napon, mikor a sógornõ vitte a zeneakadémiára koncertre. Nagyon élvezte. Meg a nemzeti táncszínházat és utána a csíki tiltott sörözõt. Csorbát ettünk, csülköt puliszkával, miccset, meg még valamiket, és finom söröket kóstoltunk.

Ja, anyám nagyon el volt romantikálódva, hogy milyen jól nézünk ki együtt, örül, hogy összeköltözünk. Mindenki azt kérdezte, hogy össze is házasodunk-e. Azt még nem, mert babonás vagyok, eddig két feleség szaladt el tõlem. Megkérni a kezét is macerás volt, mert finnül az úgy van, hogy leszel-e a feleségem. (Mi azt mondjuk, hozzám jössz-e, a finnek úgy mondják, mész-e velem házasságba, "menetkö kanssani naimisiin?") Ezt el akartam kerülni, mert mi van, ha nem elég a gyûrû és lakodalmat is akar. Végül az lett belõle, hogy megegyeztünk, hogy mi egy pár vagyunk, élettárs. Erre minden nap ittunk.

Barcelona és Budapest majdnem egyformán drága volt, de még mindig olcsóbb, mint itt. Egy kétszemélyes kaja 3 fogással és piával átlag 60 euró volt, itt lenne 100 is.

Aztán elkaptunk valami nyavaját. A hugom lakását néztük meg, és elkaptuk a kocsit is, azzal sok idõt és térdfájós utazást spóroltunk. Köhögött, nem a kocsi, hanem a hugom, de azt mondta, már nem fertõz. Hát mi is ezt mondjuk most mindenkinek, hogy akitõl elkaptuk, az sem fertõzött, tehát mi sem.

Még mindig nem vagyok teljesen 100%-os, még mindig rámjön olyan heves köhögés, hogy a lépemet meg a májamat utána vissza kell tuszkolni a torkomba. Itt lenne hasznos a fent említett kapa nyele... Nem tudom, mi ez a nyavaja, de nem kovid, és 4 napja tart a láz vagy hõemelkedés. Nappal jobb, este nem tudok feküdni a köhögéstõl.

Most át van rendezve a szobám. A régi ágyam megy a kukába, most egy másfeles ágyon alszok, keskenyebb, mint a queen, de tudok rajta forgolódni. Ja, mivel most csak egy ágy van, remélem, hogy ma már nem fogom háromszor átizzadni a ruhám, mert csak 2 helyen tudok feküdni az éjjel, ha mind a kettõ vizes lesz, kénytelen leszek felkelni (vagy kimenni a kocsiba aludni).

Holnap itthonról dolgozok, majd ha nagyon gyenge leszek, ledõlök pihenni. Mára ennyi, késõ van, kell menni aludni. Csak azért kapcsoltam be a gépet, hogy megnézzem, mûködik-e, tudok-e reggel innen értekezni. Bye.