Rubint és gyémánt

Nézem a VHS kazettákat, egyik este hetet kivégeztem. Végigtekerem, ha jó film van rajta, meg is nézem. A Tomb Rider-t eddig nem láttam, csodálatos csöcsök, nem is tudom, hogy csinálták meg ilyennek. Meg Nicolas Cage-dzsel egy thriller, basszus, a hideg futkos a hátamon, ha rá gondolok. Megúszta.

Az egyik kazettán igazi érték lapult. 20-25 évvel ezelõtti tévé felvételek, egyik másik igazán jó minõségben maradt meg. A Sony V kazettákon megmaradt a kép is, a színek is. A TDK HS között volt jobb, volt gagyi. Ìgy utólag könnyû lenne tanácsot adni, hogy milyen kazettára érdemes felvenni az esküvõi videót. Az is megvan (az elsõ), de még nem volt hangulatom belenézni.

Az az érték a gyerekim szereplése az RTL adásában. 2007-ben volt egy Csillag születik címû mûsor, aminek az egyik középdõntõse a 6. osztályos Bíró Gergely volt, népdalt énekelt, és az ikrek mögötte táncoltak a Csepp Csepel táncegyüttessel. Azt az adást felvettem a tévébõl, és most megtaláltam.

Kedden családi vasárnapot tartottunk az ikrekkel és a barátnõikkel. Nálunk akkor van vasárnap, amikor mind a két gyerek egyszerre van otthon. Az egyik szabadnapos volt, a másiknak a félkegyelmû kisfõnöke azt mondta, hogy szabadnapot kap. Mikor rájött, hogy a fiam lett volna a mûszakvezetõ, és ha nem megy be, akkor úszik az egész konyha, ez kb 10 perccel az elsõ hívás után volt, elkezdte hívni mind a két fiamat, akik nem vették fel a telefont, nehogy mégse legyen szabadnap.

Kedden átmentem a fiúkhoz, akik fõztek, kaja után játszottunk. Oda el akartam vinni a felvételt, de mivel nekik már nincs VHS lejátszó videomagnójuk, vittem volna azt is magammal, de hiába, mert a fiúk tévéjének már nincs analóg bemenete... Szóval egyszer, ha újra vasárnapot tartunk, hozzám jön az egész család, és majd akkor meglepem õket a felvétellel. M* barátnõje táncos, neki megsúgtam, hogy milyen meglepetéssel készülök.

Ma egy újabb kazetta akadt a kezembe, amin nem volt felirat. Az elsõ óra a Monty Python repülõ cirkusza felvétele volt. Még jó, hogy nem dobtam egyenesen a kukába, mert utána egy igazi, régi emlék volt, a régi életem egy darabjának a bizonyítéka. Néha elfelejtem, hogy valaha vállakozó voltam...

Tudjátok ki Antalffy Thomas és Farkas Enikõ? A Network 21 (Amway technológia) gyémánt termékforgalmazói és szponzorai voltak. A kazettán az a konferencia volt, amin mi is részt vettünk a BS-ben 13 ezer más emberrel együtt. Thomas robotos elõadása volt rajta. A termékforgalmazó, akinek célja van, eszi a könyveket, a kazettákat, és a programokra szóló jegyeket, és halad elõre a célja felé, mint a robot. Aki tudja mirõl beszélek, nem felejti el soha. Most inkább szánalmas volt visszanézni, mint vicces.

Gyorsan rágugliztam, hol van most ez az Antalffy meg Farkas.

És megtaláltam ezt az elõadást. Itt van, szórakozzatok. A robotos jelenet 13:20-nál kezdõdik.

Mikor összeházasodtunk, a feleségem nagyon akarta, hogy sikeresek legyünk, és hogy 3 év után gyöngy szintet, aztán gyémánt szintet érjünk el. Ha sikerült volna, 5 év után nyugdíjba mehettünk volna. Meghívtam az osztálytársaimat, de nem mondtam meg, mire. Meglepõdtek, mikor valaki idegen (a szponzorunk, a neve már kiment a fejembõl) kezdett nekik beszélni a multilevel marketing üzlet építésrõl. Gyorsan távoztak, átmentek a közeli kocsmába, és ha már többen összejöttek, tartottak - nélkülem - rögtönzött osztálytalálkozót. Ezt sok évvel késõbb tudtam csak meg, valaki azt mondta, hogy hálásak voltak, hogy összehoztam õket.

Mi is vettük a könyveket (Gondolkozz és gazdagodj, Pozitív lelki beállítottság, Sikerkalauz...), a hang és video kazettákat, meg mentünk hétfõnként a parlament melletti irodaházba hallgatni az elõadásokat. Azt mondták, jó befektetés, és utólag azt kell mondanom, hogy tényleg, de nem azért, mert milliomosk lettünk volna a mosószer bizniszbõl, hanem azért, mert sokat formálta a személyiségemet a sok elolvasott könyv. Talán ezeknek köszönhetem, hogy nem esek hasra, ha valami "magas rangú" emberrel kell beszélgetnem. 

Talán ezért van, hogy nem tudom Jézust megváltónak tekinteni és leborulni elõtte, hanem csak egy példakép, és lehetek én is olyan, mint õ (isten-komplexusom lenne?).

A felvételen Farkas Enikõ is azt mondta, hogy kõgazdag amerikai milliomosokkal találkozott, akik ugyanolyan emberek voltak, mint mi. Azt is mondta, hogy a sikerhez változás kell, változás nélkül ott maradunk, ahol vagyunk. (Baracskai azt mondta, hogy a változáshoz az kell, hogy a jelenlegi helyzet kibírhatatlan legyen, Farkas szerint kontroll kell, õ azt mondta, hogy lehet változtatni, mindegy milyen helyzetben vagyunk.) Farkas Enikõ szerint csak egy dolgot tudunk kontrollálni, lehet az napi 10 fekvõtámasz, vagy lehet az meghívás, marketing terv, és szponzorálás, azaz üzletépítés. Hja, nekem itt a túlsúly, itt a dohányzás, itt az aggódás az anyajegyek miatt, és itt a félelem a változástól, mert a változás stresszt okoz, a stressz meg rákot, s abból már kaptam eleget. Egyel többet, mint kellett volna.

Konklúzió, hogy ha nem megyek bátran bele a változásba (pl abba, hogy összeköltözök a barátnõmmel, - most is azon gondolkozok, hogy nem adom el a lakásom, hanem kiadom bérbe, és ha nem mûködik az együttélés, lesz hova haza jönni) vagy pl elfogadni újra egy manager pozíciót), akkor 5-10-20 év múlva is lelakott lakásban és a képességeimnek nem igazán kihívást jelentõ munkaviszonyban maradok. Vajon melyik okoz nagyobb stresszt, változtatni, és valami újat kezdeni, vagy azon aggódni, hogy itt maradok, ahol vagyok. Jézus mit csinált? Beleszaladt önként a pofonba. Miért csinálta?

Céljaim lennének, pl egy olyan barátnõ, mint Lara Croft, de a kedvest megváltoztatni nem tudom, senki nem szólhat bele egy másik ember életébe, sõt, azt is megkockáztatom, hogy emlékeztetni rá, hogy máshogy is lehetne élni, az is kérdéses. Ha valaki pl egy bõrgyógyász látná a hátamon az uszodában, hogy rákos egy anyajegyem, vajon szólna-e? Beleszólhat-e valaki a másik életébe? (Május közepére kaptam idõpontot, addig akár meg is pandálhatok.)

Most a videokazettákkal kúrálom az ingadozó hangulatomat. Emlékek jönnek fel a mélybõl. Emlékeztetnek, hogy valamikor, fiatalon, akármi is lehetett volna belõlem.