A halogatásról vagy prokrasztinációról olvastam egy cikket, ami tele volt hivatkozásokkal. Elmentem megnézni, mikre hivatkozik: könyvekre, tudományos cikkekre, és más internetes cikkekre. Elkezdtem olvasgatni megvilágosodtam. A függõséggel és az önkontroll hiányáról (is) volt szó.
Az egyik ismerõsöm szokta mondani, aki megjárta az elvonókúrát is, hogy a függõ mindig függõ marad. A káros szenvedélyt vagy függõséget nem lehet megszüntetni, csak át lehet alakítani olyan függõséggé, ami kevésbé káros. Játékot (ahol elveri a fizetését az ember) pinára, a kurvákat szintén pinára, az alkoholt is, a drogokat is. Vagy a drogot elõbb alkoholra, azt játékra, azt nõkre. Végül mindjuk kényszeresen számolja a lépéseket, az már igazán nem zavar senkit.
Ebbõl nekem az következett, hogy a személyiségünk, vagy a génjeink predesztinálnának arra, hogy káros szenvedélyekbe esünk, és onnan nem tudunk kijönni.
A prokrasztinációról azt írta, hogy azok, akiknek gyenge az ön-együttérzési képessége (self-compassion), azok többet halogatnak, és gyakrabban függenek káros szenvedélyektõl. Megvan, a közös tényezõ az önismeret, az önbizalom, az ön-elfogadás. Na és akkor elkezdtem errõl olvasni további tudományos cikkeket, vagyis mivel azokhoz nem mindhez fértem hozzá, legalább az összefoglalóból próbáltam magamra is érvényes következtetéseket levonni. Levonjak neked is?
Kb arra jutottam, hogy a gyerekkorban ahogy bánnak velünk, ahogy jutalmaznak és fegyelmeznek, azon múlik, hogy mennyire lesz önbizalmunk. Akinek kicsi az önbizalma, az függ és halogat. Ilyen egyszerû.
Na most a kérdés az, hogy lehet-e a dolgon javítani, vagyis le lehet-e szokni a káros szenvedésrõl és a halogatásról, vagy ez az élet már el van baszva, és jöjjön inkább a mielõbbi reinkarnálódás? Az egyik cikk szerint az ön-elfogadást, pontosabban annak a hiányát ki lehet javítani, azzal, ha az ember pozitív visszajelzéseket kap, és megerõsödik benne, hogy õ igenis elég jó. Akkor növekszik az önbizalom, és akinek dagad a mellkasa, az a legyet is reptében... azaz annak minden sikerül, az a kurva határidõ is, mert bízik magában, hogy megvan a képessége hozzá, elhiszi hogy meg tudja csinálni, és megcsinálja.
---
Persze a halogatásnak más tényezõi is vannak, pl az elvégzett munka után járó (várt) jutalom, ha az kicsi, halogatunk, vagy ha nagy a büntetés, akkor kevésbé halogatunk. Van, akinek a disztraktorok, vagyis a figyelemelvonók vonják el a figyelmét, és nem tud a munkára koncentrálni, ha 3 percenként pörgetni kell a tiktokon, vagy van, aki nem érti mi a feladat vagy nem tudja hogyan álljon hozzá, és fél megkérdezni, és van, aki fáradt, annak pihenni kell.
Már LRH is megmondta, hogy ha nem megy a munka, akkor vagy nem érti a feladatot (kérdezze meg), vagy nem tudja csinálni (tanulja meg), vagy fáradt (pihenjen).
---
Minden mindennel összefügg, kár, hogy ezt a fentit eddig nem mondta el senki. Úgy néz ki, keresõnek kell lenni ahhoz, hogy ilyen élet-jobbító tanácsokat (life hack) találjunk. Aki nem keres, nem talál.
1 megjegyzés:
Hümm... ön-bizalom. Szerintem ott van egy kis hiba, hogy "pozítiv visszajelzéseket kap". Mert ez már megint valakitől függést jelent. Az önbízalom valahol ott kell kezdődjön, hogy te elhiszed, megcsinálod és elégedett vagy azzal amit megcsináltál, elértél, legyen az bármi. Szerintem nem arra kell fokuszálni, hogy visszajelzéseket kapj, hanem arra, hogy sikereket érj el. Mindegy is, hogy miben. A siker persze lehet az is, hogy másoktól elismerést kap az ember, szóval ez azért eléggé ördögi kör, mert nagyjából mindig meg akarunk felelni másoknak.
Ha akarod még olvasd el ezt is: https://phys.org/news/2023-10-scientist-decades-dont-free.html Nagyon érdekes cikk, kicsit másképp fogalmazza meg sacc per kb ugyanazt: azt hisszük, hogy tőlünk függ bármi, hogy van szabad akarat, közben meg dehogy. De jó illuzió, úgyhogy én használom :))) Mármint teszem magam, hogy van beleszólásom a dolgokba :D
Megjegyzés küldése