Sokat intéztem és még nincs vége

Ma is rengeteget intéztem, amellett, hogy tanítottam is, dolgoztam is, meetingeltem is. Elmentem meglátogattam apámat a temetõben (vittem a sírjára egy szál fehér rózsát), anyámat az idõsek otthonában (tegnap is, ma is, holnap is haza indulás elõtt bemegyek hozzá), voltam a nyufig-nál kérni a nagynéném nyugdíjának rám esõ részét, postán intézni a befektetési jegybõl jutó örökséget, befizetni az öröklési illetéket valami nem látott földbirtok után, levágattam a hajam, voltam boltban, még úszni, és este vacsorázni és beszélgetni is. A lábam persze jól lejártam, lesétáltam a majorannás levest, a töltött húst, csalamádét és csokitortát, a magyar sört és a limonádét (ma ittam életemben elõször éttermi limonádét). A parlamentet megint lefotóztam, szép, mikor ki van világítva. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy a picsába haza kellene költözni, leszarom a demokráciát, ha itt magyar kaját lehet adni és magyarul lehet gondolkodni és gondolatokat cserélni. Leszarom, hogy finn menyasszonyom van kint, meg finnesedõ gyerekeim, meg fél lakásom és autóm, ha nem vagyok boldog. Itt mikor harapom a városi levegõt, és nézem a hasonszõrû nemszõke nemmagas (nagymellû) embereket, itthon érzem magam. Kint már nincs saját lakásom, nincs saját zugom, ahova elvonuljak. itt magam lehetek, de ez sem tart sokáig, mert az új munkahelyen nem lesz ennyire laza a bejárás és a távmunka aránya. (de ott maradni sem akartam volna)

Holnap elszaladok a 62-es postára, mert valamit csak ott lehet elintézni, a sarki postán nem, megyek boltba venni vinnivalókat (mustárt, paprikát, kolbászt, szalonnát, bort és pálinkát, meg a gyereknek pár békebeli csavart kiflit, mert az olyan finom), aztán anyámhoz és a pipaboltba, meg venni valami altató tablettát, ami bevált. Reggel, ha megint nem tudok aludni, elmehetnék megint úszni, mert a munkát már csak félgõzzel is elvégzem, aztán irány haza a reptérre és a nemsaját de közös lakásba, ahol viselkedni kell, és nem merek magyar podcastot hallgatni.

Eléggé el van baszva a világ, hogy azt az országot, ahol élni és halni kellene, szétbarmolták, és nem hogy olyanná tették volna mint a rendes nyugati országokat, de visszasüllyesztik a középkelet szintjére.