Szívás vagy pumpálás - a szívás jobb

Munkahelyen azt mondtam, hogy fáj a hasam, és eljöttem Budapestre. A budapesti irodából 3 kollega kint van nálunk, én segítek nekik betanulni, kértem õket, hogy amíg távol vagyunk, ne áruljanak be. Cserébe elvittem õket a Zetorba enni, a nemzeti parkba kirándulni, a jövõ hétvégén meg átmegyünk velük Tallinnba. M* is jön velünk, gyakorolja a magyart.

Furcsa érzés, hogy a tudásomat kell átadni, és ezért nem vehettem ki a 2 hét szabadságomat. De aki a tudásomat kelljen átvegye, nem kérdez. (Ez a személy nem ugyanaz, mint aki budapestrõl jött, a magyar kollegákat lehet képezni, nekik nem kell szivattyúzni, megy a pumpa. Mindjárt megvilágosodik, mirõl beszélek.) Ott van minden tudás bennem, az agyamban, amihez rá kellene csatlakozni, mint valami szívószállal kiszívni belõle, kérdezni és kérdezni és kérdezni, de ha nem szívják a csövet, a sok tudás jobb esetben csak pang, rossz esetben felrobban és szétloccsan az agyam, s aztán azt már szívhajták a földrõl. Próbálom pumpálni a csövön keresztül, hogy legalább az alapokat értsék, mert ha az alapokkal nincsenek tisztában, nem tudják, mit kell kérdezni, de hiába.

Tegnap egy motivációs elõadáson voltam a klubban, ott arról volt szó, hogy a diákoknak nem kész tudást kell a fejükbe tömni, hanem érdekességeket kell nekik mesélni, amitõl felébred az érdeklõdésük, és maguk kezdenek el kutatni és keresni. Hasonlót várnék el, hogy kérdezzenek, de ha nem, akkor nem lesz tudás-átadás, és akkor hiába maradtam szabadságmentes.

Szept 30 kezdek az új helyen, s a régin ma hajnal 2-kor jött a bejelentés - a lehetõ legjobb idõ az ilyen bejelentésre, mert mindenki alszik, de miért szerdán? - hogy október 1-gyel átszervezik az egész céget. Jaj de jó, hogy ezt én már megúszom! A részvényárfolyam reggel kicsit zuhant - hogy lehet kicsit zuhanni? - aztan magához tért, mert az mégiscsak az ügyfelek, vagyis a részvényesek zsebét tömi, ha racionalizálnak és költséget csökkentenek. Alap frászban voltam mindig, hogy mikor a nagy hal megette a kicsit - azt mondták egyenrangú cégek egyesülése volt, de egy évre rá már azt mondták, hogy az akvizíció sikeres volt, tehát nekünk valakik hazudtak - mikor jön majd a leépülés, de csak kicsi földrengések voltak, a nagy talán majd most. Ma bezzeg nem a részvényárfolyamra hivatkoztak, hanem arra, hogy hány beteget fognak meggyógyítani.

Tehát tegnap valami elõadás valami sörösdoboz méretû ûreszközökrõl (érdekes téma), ma meg a klub embereivel vacsora, ahol a mellettem ülõ kollega - múltkor 2 darab szarvasgombát hozott, amit az erre a célra idomított kutyájával keresett - aki szintén ott volt tegnap, érdekesen fejtegette tovább a motivációs vonalat, és kezdtem már úgy érezni magam, hogy ha hasonszõrûekkel beszélek, magam is belelkesedek, hogy mégse adjam fel az esélyt, hogy egyszer majd megváltom a világot, vagy annak egy kis szegletét. Elsõsorban önzõ gén vagyok, aki saját magának akar boldogságot maximalizálni (nem lehet mindig szexelni), aztán az utódainak (hogy csinálok a gyereknek sikeres és biztonságos, kiszámítható jövõt), smár is pörög az agy, hogy észre sem veszem, hogy haza kellene menni, mert holnap finn idõzóna szerint kezdem fél 7-kor az ipart.

Hogy mi a tanulság? Motiválni csak úgy lehet, hogy ha a kitûzött célt eléri az áldozat, akkor már legyen ott a következõ cél, a következõ szint, mert ha csak elérjük a célt és kipipáljuk, mint én a 4 gyerek, kocsi, lakás, munka, asszonyállat célokat, akkor az ember lelohad, és elvész a lendület meg a motiváció.

Ha fel tudod lõni a rakétádat 1000 méterre, akkor mehetsz a 9000-re, ha az is megvan, elviszünk Bajkonurba, hogy fellõdd a sörösdobozodat, amiben élõállat és kismûszer, a földdel folyamatosan kommunkáló processzor és rengeteg mérõeszköz lakozik.

A másik tanulság számomra az volt, hogy a gyereknek kell adni egy sufnit, egy garázst, amibe 3d nyomtatót, multimétert, forrasztópákát teszünk, ahol kedvére barkácsolhat. Ez leszakítja a tabletrõl meg a tévérõl, és új értelmes érdeklõdéssel tölti ki az idejét. Erre azt mondta a kollega, hogy nem jó készen adni a sufnit, mert ha mindent megadunk neki (pumpálás), nem fogja érdekelni, de ha maga járja ki (szívócsövezés), hogy a garázst megkapja, és berendezze kedve szerint 3d nyomtatóval, pákával és multiméterrel, sokkal motiváltabb lesz. Csak el kell hinteni egy pár szívószálat.

A nagy kérdés az, hogy milyen szívószálakat és hova kell letenni ahhoz, hogy a frissen szerzett új kolleganõm, akit 2 hét után valszeg soha nem fogok látni, elkezdjen szorgalmasan szívni. Van kicsit több, mint 2 hete rá.