Kánikula

A héten, kedden volt az elsõ igazi nyári, kánikulai (vagy kánikulás?) nap Helsinkiben. Az, amikor a hõmérséklet eléri és meghaladja a 25.1 fokot. A kocsi nõmérõje 26-ot mutatott, bár az néha felé becsül, mert fekete, és "beszívja a napot". Kimentünk piknikezni magyarokkal az Oodi könyvtár melletti parkba. Este se kellett kardigán.

Aztán szerdán megjött a pokol. Fèl 7-re értem csak oda az uszodába (strandra), s akkor 29 fokot mutatott a toronyban a hõmérõ. Sötét felhõk kezdtek gyûlni, rengeteg ember menekült, szerencsémre, pedig aznapra nem mondtak esõt. Olyan sokan lehettek nap közben, hogy a bejárat elõtt kordont húztak ki, hogy a pénztárhoz sorba állókat egy vonalba tereljék. Ilyet még nem láttam itt.

Befelé is fennakadás volt, mert mivel a felhõk miatt sokan pánikban menekültek volna, a beléptetõ és kiléptetõ kapuk, aminél fel kell mutatni és be kell pottyantani a karperecet, tele volt, és a kifelé jövõk fennakadtak, s amíg azok ott bajlódtak, befelé sem lehetett menni. A kapu kétirányú. Buta rendszer, mindig betelik a tároló, aztán ha nem tudod bedobni a tiéd, nem nyílik ki. Buták az ott dolgozók is, nem tudják, hogy mi a kritikus "bottleneck" és nem oda fókuszálják az erõiket. (Vagy egyszerûen nem hívnak be elég kisegítõ munkást amikor kell - a strand azért van, hogy nyáron kiszolgálják a vendégeket, és nem készültek fel a nyárra. Ez kb olyan, mint budapestet minden évben meglepi a havazás.)

Tavaly nagyon meleg volt a nyár (35 kánikulai nap), ebben az évben hidegen indult, és azt vártuk, hogy alig lesz meleg napos idõ. Eddig 2, mára megint durva vihart és esõt mondanak. Most éppen ragyog a nap, nem hiszem, hogy az elõjelzés pontos lenne. Már megint a nyári munkások, a nyári elõjelzés mindig nagyon pontatlan.

Itt volt Magyarországról egy család, akik 10 éve költöztek el 7-9 éves gyerekekkel. A gyerekeik még mindig megértik a finnt, a nyagyobbik beszéli is jól. Azon gondolkozok, vajon min múlik, hogy ki és miért felejti el (az én fiaim), és másoknak miért marad meg (a lányom, meg ezek az elköltözött gyerekek). Azt mondta a lány, aki most 17, hogy hallgat finn zenét. A lányom is hallgatott. Talán ez lehet a közös nevezõ.

Olvasgatok cikkeket, most volt egy kis idõm olvasni. A mesterséges intelligenciáról leginkább, met arra mondják azt, hogy forradalmasítja a munkát, a vezetést, és a döntéshozást.

Én továbbra is kritikus vagyok, akárhányszor kértem egy képet vagy szöveget, mindig bénára sikerült. A képek hibásak, a generált szövegek laposak, hiányzik belõlük az "élet". Most el is gondolkoztam jobban, hogy ha az emberiség nagy része használni fogja az MI-t, akkor az életünk ellaposodik. Nem lesznek kiemelkedõ teljesítmények, újfajta filmek, könyvek, új találmányok. Nem tudom, de gondolom, mert ha gép hozott mintából, más képek és szövegek "mintájára" fog "alkotni", akkor a már meglévõt fogja majmolni, mitõl lenne benne nóvum?

Itt egy HBR cikk, ez is errõl ír: Recalculating the Costs and Benefits of Gen AI

Plusz adalék, hogy az asszonnyal kifutottunk a sorozatokból, már a Squidgame is megvolt, most elkezdtük nézni sokszori ajánlás miatt a Black mirrort. Abban is van egy pár elgondolkodtató dolog a jövõrõl, de volt benne eddig két vagy három unalmas is.