Meghalt a lakás

Voltam otthon, a szokásos karácsony elõtti vizit. Most annyival több volt, hogy 3 napra szabadságot vettem ki így nem kellett távmunkázni. A közüzemi számlák még mindig apám nevére érkeznek, ezeket akarjuk átiratni, és ez ügyben intézkedtem. Díjbeszedõ intézi a vizet, csatornát és a szemétszállítást. A Fõtáv a fûtést. Az áram és a gáz megint külön. Szerencsére fizikailag csak 2 helyre kellett menni, de minden ablakban más és más iratot kérnek. Valakinek kell a halotti anyakönyvi kivonat, amit nem találtunk, ezért az önkormányzaton kezdtem, kértem egy másolatot. Van, akinek tulajdoni lap másolat elég, van, akinek a többi tulajdonostárs (anyu+örökösök) meghatalmazása is kell, hogy valaki a nevére veheti a számlákat.

Amit magam el tudtam intézni, az internet, tévé, és vezetékes telefon megszüntetése volt, korábban Digi, ma One szolgáltató. Halotti anyakönyvi elég volt. Le kellett adni a modemet és a wifi routert, ez utóbbit nem tudtam, másnap vissza kellett menni, de elintéztem.

Aztán haza mentem, és kapcsoltam volna be a tévét, hogy bámuljak valamit. A tévé nem hoz adást. Ja mert a modem, amin a tévé adás is jött, már nincs. Akkor hozom a tabletem, hogy azon nézek valami streaming szolgátatást. Nincs wifi, az is megszûnt.

Olyan érzésem lett, hogy a lakás meghalt. Ha valaki nem kommunikál, akkor a halál állapotában van. Aztán ahogy ott hallgatóztam a csöndben, legalább 2 óra ketyegett ütemesen. Mondom is magamba, hogy nem halt meg, csak agyhalott, mert a szíve még dobog.

Aztán hazautazás elõtt jött a hír hogy közeli rokon anyukája meghalt. Aztán itthon a másik, hogy a párom volt férjének az anyja is (a gyerekei nagyanyja).

Hát ilyen idõket élünk, bár korábban sem éltek örökké az emberek. Arról beszélgettünk, hogy még nincs vége, felkészül anyám, és a párom anyja.

---

Úgy volt, hogy a születésnapomat megünnepeljük családi körben, de a szombati munkanap bekavart. Nem tudtdam, hogy a napok cserélgetése miatt van, aki szombaton dolgozott. Mindig, minden évben karácsony elõtt van a születésnapom - a szüleim jól elbaszták - pont akkor szeretnék egy kicsi figyelmet kapni, és köszöntést, leülni a családdal tortázni, amikor mindenki a karácsonyi last minute bevásárlást intézi. Kapkodás és stressz. Felbasztam az agyam azon, hogy a bátyám a hugom pasiját kapacitálja, hogy a mamát hozza ki az étterembe, de nem tudja, hogy a hugom új autója szervízben van, mert amint megkapta, 1 hétre rá összetörte, de nem mondhatja el a bátyámnak, mert a vallása etikája nem engedi most, hogy beszéljenek, így a bátyám nem tudja, hogy nincs autó, s a hugom engem oktat ki, hogy hogy viszem anyámat trolira fel, troliról le, és trolival a lefoglalt étterembe kerekesszékkel, s mivel az étterem elõre kérte volna leadni a kiválasztott menüt, mert teltházuk van és segít, ha leadjuk, az öcsémék lemondták, aztán én is lemondtam, és kiiratkoztam a családi csoportból.

Mostanában nagyon érzékeny vagyok.

Például a hasam. Az indulás elõtti napokban nagyon fájt a hasam, nem a gyomrom, inkább a májam és a beleim (ettem cukrosat), de keddre elmult, és azt mondtam, hogy ha elmúlt, akkor repülök, mert ezeket az iratokat valakinek el kell hozni az önkormányzattól és a szolgáltatóktól, és nekem is jót tesz az év végi projektek hajrájában 3 nap pihenõ.

Aztán, hogy az idegtõl-e, vagy a cukros ételektõl (dobos tortát ettünk anyámmal, mert az a gyengém, és hát születénsapom van, meg másnap hatalmas cukros vízzel vagy mézzel átitatott baklavát) nagyon nagyon megfájdult a gyomrom, annyira, hogy nem tudtam aludni. Kis hasmenés után javult, de még hazarepülés után is fájt. Persze mindjárt a legrosszabbra gondolok.

Szóval nem voltam olyan hangulatban, és kösz, a karácsonyból sem kérek.

A párom a volt férje családjával és a gyerekeivel ünnepel, a család még összejár. Ahol épp most halt meg a mama, és a papa alig mozog és majdnem teljesen vak, egyetemi tanár volt, s ott fog segíteni takarítani meg fõzni, és csak 4 után jön haza. Mondanám neki, hogy ne jöjjön haza, mert itt sötét lesz és csend lesz, és kösz, de nem kérek fát, és nem kérek ünnepet és ajándékot, és amúgy is, rohadjon meg mindenki, aki ezt a halandó életet feltalálta.

Azon elmélkedtem, hogy ki hoz ajándékot. A finneknél szimpla, a télapó. Nálunk a jézuska, a kicsi frissen leszületett csecsemõ. Hát azon csodálkoznék, hogy tud egy újszülött ajándékot hozni, mikor neki inkább neki hoznak a 3 királyok, tehát az ajándékot azoktól kell várni, nem a jézuskától. Hacsak nem átvitt étteremben az örök életre szóló megváltás igéretét hozza el azoknak, akik hisznek az ilyen 2000 éves legendákban. Hát én elmondom, ti is mind meg fogtok halni, mint a lakás. Kalap.