Pörög

Squash után mondja az egyik kolléga, hogy nem tud elaludni, most ettől szenvedek én is. Néztük a sorozatot, az alatt el-elaludtam, de mikor megpróbáltunk fél 1-kor lefeküdni csak forgolódtam és mondom a páromnak, hogy vagy eljövök most "olvasni" (rendezni az archívokat) vagy 10 perc szenvedés után.

A munkahelyen az egyik projektvezető felcsapott csoportvezetőnek, és megkérdezte, nem akarok-e felcsapni projektvezetőnek. Korábban nem akartam volna, mert a projekt manager az, aki gyomorfekélyt kap, de most, hogy ezt már beszereztem az elmúlt hetekben, már mindegy. S nem azért képeztem magam managernek, hogy aztán soha ne merjem kamatoztatni, mert

"magasan csak azoknak ível fel a sorsa,
akik bátran szembenéznek a kihívásokkal".

Mondom neki, hogy előbb megkérdezném, mit szólna hozzá a főnököm, erre mondja, hogy nem kell, mert már beszélt vele. Úgy néz ki a nyílt lapokkal való játék célravezetőbb. De mi van, ha jelzem, hogy érdekel ez a munka, de nem válok be, ha nem bírom a feszültséget?

Korábban, mikor manager voltam, rákos lettem. Vagy hogy is volt? Előbb voltam rákos, aztán lettem manager? Mindenesetre a fejemben egyenes a következmény:

manager pozíció -> stressz -> rák -> halál

Persze az is általában igaz, hogy stresszesebb munka, magasabb fizetés, kompenzálni a rövidebb várható élettartamot. De nekem most a pénz nem motivátor, inkább szeretnék nyugodtan megöregedni. Annyira, hogy képes voltam a manager munka után 10 éven keresztül a legalsó szinten bitet faragni. Avagy kétkezi futószalagos munkásként dolgozni. Csak ott meg kicsit alulterhelt volt az agyam, és az ugyanúgy stresszt okoz.

Most nem tudom, a főnököm elégedett-e velem. Ha elégedett, bízik bennem, és számít a munkámra, nem kéne otthagyni. De ha nem elégedett, akkor talán jobb lenne váltani. Az éves értékelésem jó volt, de talán azért, mert ez, aki most projektvezetőnek hív, adott rólam nagyon jó visszajelzést.

Hát már megint egy jó döntési dilemma, menni vagy maradni ott, ahol vagyok. Nem igen jönnek szembe ilyen meghívások. A párom azt mondja, hogy tizenhúsz éve, mikor a rákot elkaptam, még más ember voltam, most érettebben tudom kezelni az embereket, és belátom a korlátaimat. Hát ez az, én csak a korlátaimat látom, bár a visszhang általában pozitív, hogy jó ember vagyok. De a projektmanagernek gecinek kell lenni, az emberekből a szart is ki kell tudni préselnie, az nekem nem igen menne.  A lagymatag karmester sem ér el nagy sikereket egy hatalmas zekenarral, hát még egy gyenge kezű vagy barátságos projektmanager.

---

Röviden a hétvégéről. Valóban mozgalmas volt, voltunk Valentinkor moziban és aztán vacsorázni, egy szuper török éttermet találtunk Tikkurilában, a googlin 4,7 pontot kapott. Aztán voltak a gyerekek, sütöttünk laskiaispullát, ami a böjt előtti hétvégén szokásos sütemény, lekvárral vagy marcipánnal és tejszínhabbal töltött micsoda, pulla, avagy valami kelt tészta, de nem fánk, hanem sütőben sütik. Itt volt a párom születésnapján a legtöbb közös gyerekünk és a párjaik és a kutya is. Unoka még nincs.

Kép: laskiaispulla, forrás: internet.

A péntek 13-at is többnyire túléltük, bár volt, aki nem érte meg.

Most a holnapi utamra készülök, lesz egy újabb három hét múlva, aztán egy hétre rá megint. Ez most egy kicsit kiszámíthatatlan időben jött, de ott akarok lenni, mégiscsak az anyámról van szó. 

A hétvégén teljesen random ismerõsök írogattak meg hívtak, s nem értettem miért, mert senkinek se szóltam, de aztán látom, hogy tele van vele az internet.

S holnap, vagy már ma kezdödik a böjt, és holnap kezdõdik a ramadan.