Ismerőseink ennél különcebbek: nekik Észak-Lappföldön van mökkijük, úgy 1300 kilométerre innen. Nem épp alkalmas hétvégi pihenésre, rövid kiruccanásokra, ezért egy évben csak egyszer, esetleg kétszer mennek, akkor hosszabb időre. Most kb 2 hétre. Megtehetik, a gyerekek még kicsik, nem hiányoznak az iskolából. És ilyenkor a legjobb az idő a Lappföldön: a ruska, az ősz híres szép színeiről. A nappalok sem érnek át a holnapba, és a szúnyogok is kezdenek eltűnni. Bár az idő már nem igazán alkalmas fürdésre, szaunával még bírható. A levegő 5-10 fokos.
Ami érdekes ebben a mökki dologban, hogy gyakran teljesen nomád körülmények között pihennek ott az emberek. Ismerősünknél nincs áram, fa WC van (finnül puu-see), a hűtő gázzal működik, és vízet kútról hoznak. Áramot azért használnak, generátorral, ilyenkor már kell a világítás. Valahogy úgy képzelem a nyaralásukat, mintha évente két hétre önként bevonulnának a seregbe, hadgyakorlatra, ahol önellátóan, nomád körülmények között készülnek a világ vége utáni életre.
A gyerekek szépen megtanulják értékelni az áramot: tisztában lesznek vele, mi az, ami nincs, ha nincs, hogy a tévé, a számítógép, a világítás, a mosó és mosogatógép, a tűzhely mind árammal megy. Még a telefont sem lehet feltölteni áram nélkül. (Jut eszembe: autós töltőt gyorsan venni kell.) És ami a legfontosabb, megtanulják elfoglalni magukat áram nélküli játékokkal. Gondolom, nem lesz belőlük idegbeteg felnőtt, aki, ha nincs jó műsor a tévében, idegességében elmegy lövöldözni a közeli szupermarketbe.
Vajon a két nagyfiam mit csinálna, ha 2 hétig áram nélkül maradnának egy erdőben? Se iwiw, se mywip, se runescape, se metin 2, se honfoglaló. Lányomat nem féltem, ő ott is rengeteget olvasna. A fiúk talán rákapnának a horgászásra meg evezésre, és a fáramászásra.
Egyébként az ismerős család vonattal ment. Az autót utánfutóstúl felpakolták a vonatra, annyi cuccuk volt, hogy a kombi és az utánfutó is megtelt. Autóra meg szükség van: a legközelebbi bolt 50 kilométer, a legközelebbi kisváros 300. Mondom: önként vállalt aszkétizmus. Képesek önként lemondani a városi élet minden kényelméről. Szabad akaratukból vettek mökkit ilyen messze, és szabad akaratukból képesek évente kétszer két hétre oda elvonulni. Nem értem, hogy lehet, de azért valahol irigylem őket, hogy képesek voltak így dönteni, és kitartani a döntésük mellett.
A gyerekek szépen megtanulják értékelni az áramot: tisztában lesznek vele, mi az, ami nincs, ha nincs, hogy a tévé, a számítógép, a világítás, a mosó és mosogatógép, a tűzhely mind árammal megy. Még a telefont sem lehet feltölteni áram nélkül. (Jut eszembe: autós töltőt gyorsan venni kell.) És ami a legfontosabb, megtanulják elfoglalni magukat áram nélküli játékokkal. Gondolom, nem lesz belőlük idegbeteg felnőtt, aki, ha nincs jó műsor a tévében, idegességében elmegy lövöldözni a közeli szupermarketbe.
Vajon a két nagyfiam mit csinálna, ha 2 hétig áram nélkül maradnának egy erdőben? Se iwiw, se mywip, se runescape, se metin 2, se honfoglaló. Lányomat nem féltem, ő ott is rengeteget olvasna. A fiúk talán rákapnának a horgászásra meg evezésre, és a fáramászásra.
Egyébként az ismerős család vonattal ment. Az autót utánfutóstúl felpakolták a vonatra, annyi cuccuk volt, hogy a kombi és az utánfutó is megtelt. Autóra meg szükség van: a legközelebbi bolt 50 kilométer, a legközelebbi kisváros 300. Mondom: önként vállalt aszkétizmus. Képesek önként lemondani a városi élet minden kényelméről. Szabad akaratukból vettek mökkit ilyen messze, és szabad akaratukból képesek évente kétszer két hétre oda elvonulni. Nem értem, hogy lehet, de azért valahol irigylem őket, hogy képesek voltak így dönteni, és kitartani a döntésük mellett.