Tervek

Megnéztük a PS I love you-t, szerintem nem is borzalmas a színésznő játéka. Aranyos, néha durván nevettető a film, hol a főhős temetésén (?) sírva nevet a nép, és halál utáni depresszió ellen levelekkel, feladatokkal bombázza nejét. Érdekes, bár nem véres történet.

Az évnek lassan vége munkaügyileg, átadom magam az idegességnek, vajon tudok-e olya kívánni az új évre, amit meg is lehet tartani? Vagy a terv, meg a célok csak arra jók, hogy kijelöljék az utat, amiről aztán jól le lehet térni lepkézni, gombászni, szamócázni, és eltévedve teljesen máshol lyukadni ki? A lényeg, hogy az út mennél tovább tartson, mert mit érnek a célok, ha hamar elérjük őket, lehet tüstént tervezni, térképészkedni újra, új utat kijelölni. Lásd család, kocsi, ház szentháromság az esetemben. Mindent elértem, és semmim sincs, sopánkodás és veszteni való vágyak nélkül megyek a jövőbe. Ami ki tudja mikor kezdődik.

És mennyire szerencséje van (sic!) a filmben a halottnak, aki tudja, mennyi ideje van hátra... És akkor hol is vagyunk?