Tiszakatánál olasom, hogy nem ír a maslow piramisról (szerintem kicsivel kell írni, mert milyen piramis? maslow). Gondoltam írok én, mert megér pár percet, az utóbbi napokban úgyis ezen agyaltam, és gazdagszik a szexblogom is.
Hallottam egy lányról, aki a maslow piramis tökéletes megtestesítője volt: ahhoz, hogy szexelni tudjon, előbb az alacsonyabb szintű szükségleteit kellett kielégíteni. Ezért minden randevút evéssel, süteménnyel kezdtek (fiziológiás szükségletek), aztán lehetett átmenni a hálóba (biztonság), ha érezte a szeretetet, jöhetett a szex. A probléma csak az volt, hogy a fiúja a sok ételtől eltelt, vérnyomása leesett, és a szerszáma, az az egy, ami ott és akkor a legmegfelelőbb lett volna a célra, nem állt mindig a helyzet magaslatán. Nála fordítva működött a piramis? Vagy ő úgy vette, hogy a piramist nem naponta, randevúnként, hanem úgy nagy általában kell igaznak tekinteni? A fiziológis szükségletek ki vannak elégítve, ha nem kell aluljáróban laknia, van munkája, ha akar, vehet ételt magának? Nem kellett folyton azon agyalnia, hogy jaj mit fogok enni? És szexelhet anélkül, hogy azt mondja szeretlek?
Különben is, a maslow piramist nem kell szószerint venni, lehet előbb önmegvalósítani magunkat, még ha egy ideig éhezünk is (lásd zsenik), majd a hírnév meghozza a jólétet, biztonságot és a fiziológiás szükségletek is ki lesznek elégítve. Ha nem így lenne, hol lenne annyi szép műalkotás, ami a szenvedésből (éhség, háború, magány, megnemértettség, beteljesületlen szerelem) születtek?
Próbáltam elemezni, hol állok a piramisban. Evésre, ivásra, lakásra nincs panaszom. Barátaim vannak, érzem, hogy tartozom valahová, van, aki elismer, kognitív szükségleteimet folyamatos kereséssel, tanulással kielégítem, esztétikai szükségleteim is rendben, talán az önmegvalósítás nem az igazi még. (Na és az a hülye blog?) Meg a közepén van egy kis hiány, de ha így haladok tovább, az is hamarosan kielégül...
9 megjegyzés:
Betond,
szabad kiegészítenem a maslow-i piramis elméletedet?
A piramis érdekessége, hogy NEM szerepelnek benne a szexuális szükségelet. Hogy miért, annak két oka van. Az egyik: Maslow ezt az elméletet az ötvenes években alkotta, amikor erről a témáról még ciki volt beszélni. Másrészt: az alapszükségletek közé sorolandó ugyan (evés, ivás, alvás) - viszont nagyon jól helyettesíthető, pl önmegvalósítással. Például: a csúnya "karrierista szingli" jelenség hátterében pontosan a szexuális szükségletek helyettesítése áll: inkább dolgozik, minthogy párkapcsolatokat létesítsen. Az elmélet jobb megismeréséhez javasolom neked Mérő Mindenki másképp egyforma című könyvének olvasását. :-)
bocs, elírás: szükségletek... A második mondatban. :-)
Minőség ügyes lehetsz...
Ja, nekem a szexuál is szükséglet. Az én piramisomban van, a 3. és a 4. szint között valahol. Szeretet, elfogadás, meg hasonlók környékén.
Betond,
ja, van minőségügyes tapasztalatom is, de inkább minőségi coachnak mondanám magam... :-)))
Kárpáti Tímea
ui: mellesleg egy kommentem elszállt,de majd pótolom még.. :-)
Hát már hogy a fenébe ne lenne a szex benne a Maslow piramisban?!?!?
Hát persze, hogy benne van.
Ehhez egyébként bizonyíték sem kell, csupán az emberek 99%-át megnézni (a maradék egy százalék valóban aszexuális, akiknek valóban nem kő a szex).
De infoként a wikipédiás cikkben is ott van.
Egyébiránt a szex egy szinten van szerintem az evés-ivás-kakilás-pisilés körrel. Egyik nélkül sem lehet létezni (kivéve a fent említett kis százalékú aszexuálisok táborát).
http://en.wikipedia.org/wiki/Maslow's_hierarchy_of_needs
Igen, ez egy szép szines maslow ábra, de szerintem az eredetiben nem volt benne. Hogy utólag valaki beletette, mert oda tartozik? És az evés-ivással egy szinten lenne? Ebben nem hiszek. Ha nincs evés, nincs szex. Szex nélkül is elvagyunk jó sokáig (basszus, milyen sokáig). Tehát ez nem lehet fiziológiai szükséglet. Sztem.
Hali Betond,
az én meglátásom csak annyi, hogy ez a Maslow piramis az egyik legjobban használható pszichológiai ábra, amit valaha láttam eddig. Nagyon sokat segíthet a belemélyedés.
A piramis elve szerintem nem a kizárólagosságon alapul, hanem azon, hogy minél teljesebben éled az alsóbb szintjeit, annál kevesebb energiát kell oda fordíts tudatosan, így koncentrálhatsz egyre feljebb, az önmegvalósítás tján.
Üdv,
Sophie
Szia Sophie,
Köszönöm, hogy megosztottad a véleményed.
Ez valahogy úgy van, mint az autóvezetés, kezdetben azon görcsölünk, hogy a megfelelõ fokozatba tegyük a váltót, aztán arra, hogy minden kart, meg gombot meg pedált a megfelelõ idõben nyomjunk, késõbb ezek készségként, tudat alatt is menni fognak, és oda tudunk figyelni a táblákra, a jobbkézszabályra, a járókelõkre, egy kis idõ után még a tájra is.
A mestereimtõl azt tanultam, hogy ne ragaszkodjunk, ne ködtõdjünk az eszközökhöz. A piramis egy eszköz, a szükségletek leírására, de nem old meg semmit. Lehet egy vakvezetõ, lehet egy pipálós lista, de hogy több, azt nem hiszem.
A szépsége szerintem egyéni. Neked valószínûleg sokat adott, valamiért neked fontos, valamire rádöbbentél a nézegetése közben. Nekem nem sokat mond. Ha "pszichológiai" ábrák között választani kellene, talán a Rorschach ábrák tetszenek. Olyan rondák, és olyan érdekesen mûködnek... Nekem a mûködésükben van a szépségük.
Megjegyzés küldése