2010. szeptember 26., vasárnap

Shape - paleolit ciki

Divat lett a paleolit táplálkozás. Jó mém, és jó szociális csereeszköz*, lehet róla beszélni, lehet igét hirdetni**. Mivel teljesen új dolog, bárki lehet paleolit-szakértő, vagy paleolit-coach, az elérhető tudás még egy átlagos, jó meggyőző erővel rendelkező multileveles számára is jó buli. Addig kell beszállni, míg kevesen csinálják.

Annyira jó ez a paleo mizéria, hogy még a Shape újság is cikkezik róla, a szeptemberi számában paleolit főzőiskolát indítanak. Kipróbáltam, és nem tudom magamban tartani a kommenteket, megosztom, tanuljatok belőle, vagy nevessetek.

Az első recept, amit a feleségem kipróbált a liszt és tejmentes paleo palacsinta. Reszelt almával és zabkorpával készül, ha sikerül, tényleg jó. Ma megpróbáltam én is. A párom kiment a játszótérre, gondoltam a recept alapján menni fog nekem is. Mutatom:


Aztán a párom segítségével - nagy nehezen - mégiscsak sikerült pici palacsintaformákat sütni. Feladom. Idegbajt kapok, olyan lassú.

Ekkora méretben talán meg lehet fordítani


ilyen lesz

Íze kicsit almás, nincs benne sem liszt, sem tej, sem cukor, és fahéjas cukorral finom. Nem tudom, az ősember mivel ette, de cukorral és fahéjjal nemigen. Na de a sütéséhez tényleg türelem kell. Az elsők tönkre mentek, aztán a párom lejjebb vette a lángot, 3-asra (6 a max, a sima palacsintát 5-ösön sütöm), és egy palacsinta egy oldala kb 6-8 percig sült, akkor óvatosan alá tudott nyúlni (csak a picit lehet fordítani), és újabbb 5-6 perc a másik oldal.

Na és most jön, amiért írok. A recept is egyben, de előbb figyeljétek a képet!


Ez biztos nem paleolit palacsinta!

Vagyis a shape újság leközöl egy receptet, és még annyi fáradtságot sem vesznek, hogy hozzá passzoló képet tegyenek bele. Rágoogliztak a palacsintára, és a szép, hagyományos, fehér lisztes lekváros palacsintát biggyesztik oda valami dióval és paleolitmentes porcukorral. Vehették volna a fáradtságot, és kipróbálhatták volna a receptet, mert akkor kiderült volna az is, hogy megsütni akkorában nem lehet, hagyományos sütőben, ahogy írják, sem feltekerni, sem félbehajtani nem lehet a paleolit palacsintát.

Aztán, ha az ember kíváncsi, talál benne egy másik, hasonlóan érdekes receptet, a paleo kenyérét. El kell hozzá olvasni a leírást: 1 centi vastagon elkenjük a tepsiben, és megsütjük. Ja igen, és a tepsiben a sütés hatására a zöldséges massza kifehéredik, tele lesz magokkal, és összegömbölyödik. Ide is idegoogliztak egy kenyérnek látszó képet, fehér lisztből, ráadásul nem is kenyér, nem is lapos, hanem jé, zsemle, ráadásul vajjal, amire a paleolit ősember azt mondja hogy fúj, mert a paleolitban nem használták a tejet.


A kép nem egyezik a recepttel

Azért a receptet kipróbáljuk, csakúgy, mint a paleolit muffint és mint a paleolit fasirtot, bár már nem reméljük, hogy azokon a recepteken jó lenne a kép, de a leírás alapján biztos jó lesz, ha a húst kicseréljük cukkinire.

Esti lapszemlémet olvastátok. Pá.


- o -

* lásd: social currency Rushkoff: Get Back in the Box c. könyvében
** lásd: Szendi legutóbbi könyve

1 megjegyzés:

Case írta...

Nahát, ez a paleolit-izé... Nem tudom, ki találta ki, de időnkét eléggé fárasztó dolgok hangzanak el a témában. Aki meg könyvet írt róla és a legnagyobb szakértő (legalábbis saját maga szerint) az meg pszichológus. Hm.
Nekem ez jutott eszembe:
http://case-ezvanskacok.blogspot.com/2011/05/hogy-az-emberek-csak-legutobbi.html
:)