Még kicsik és cseperednek, folyton azon aggódunk, csak bajuk ne essen. Hogy szálka ne menjen az ujjukba, hogy sapka, sál rajtuk legyen, hogy ki ne szaladjanak az útra a labda után. Életünk csupa stressz és aggódás 3 gyerek mellett. Hát még ha elevenek is. Na de mikor felnõnek, mikor már benõ végre a fejük lágya, már nem kell figyelmeztetni, hogy a földrõl felszedett dolgokat nem vesszük a szánkba, és nem fogadunk el cukrot idegentõl, akkor is ott a mumus, csak már nem igen vesszük komolyan. 12 évet átvészeltünk kisebb nagyobb balesetekkel, antibiotikummal, tetanusszal, de komolyabb baja egyik gyerekemnek sem esett. Aztán jött a foci, állítom az egyik legveszélyesebb sport. A kapuban unatkozott, és a kapufára ugrált fel. Fennakadt, megsérült a keze. A korházban rakták össze neki. Ott, akkor eszembe nem jutott volna aggódni. Elbagatelizáltam a dolgot, ugyan, semmiség, pár öltés. Milyen jól viseli, milyen vidám. De mikor 2 óra után is bent volt még a mûtõben, mikor végre kábán kihozták, mikor a szobájában magához tért, mikor végre lecsepegett a 2. adag infúzió, megitta az elsõ pár korty teát, akkor kifeküdtek az idegeim. Itt van, megtörtént. Feladom. Nem tudom megemészteni. Kit okoljak? Hol rontottuk el?
Baszki, baszki, baszki!
Elkúrtuk!
3 megjegyzés:
Figyelj Boti!
Ezeket az "élményeket" csak szülőként élheted meg. Van köztük rengeteg jó és bizony van amikor elszorul a torkunk. Ezt már én is sokszor átéltem és meg kellett állapítanom magamban, hogy bár szivem szerint mindegyik gyerekemnek a nap 24 órájában fognám a kezét, nem lehet.
Hagyni kell őket felnőni. A túlzott aggódás ugyan olyan káros, mint a nemtörődömség.Nehéz a középúton járni.
Szerintem ebben a történetben az az elgondolkodtatóbb inkább, hogy miért W. sérül meg folyton?! Lehet hogy csak véletlen. Nem tudom.
Jobbulást kívánunk a srácnak és várjuk vissza ha meggyógyúlt!!!
Hiányoztatok tegnap.
"Egyébként" teljesen egyetértek az előttem szólóval. Én (Mi) is sokat aggódunk, sokak szerint talán túlságosan is. De csak egy gyermekem van, s mindent megteszek annak érdekében, hogy boldog gyermekkora legyen, s próbáljuk mindenben segíteni, amiben lehet. Hál' Istennek, nagyon sok ember van a világon (s közvetlen ismerőseim között is), akik hasonlóképpen gondolkoznak. Természetesen, ki lehet borulni, elszakadhat a szál, de akkor is menni és csinálni kell tovább minden szeretettel és minden aggódással!
Köszönöm a "nincs harag"-ot...
Megjegyzés küldése