"Őszinte és nyílt, még akkor is, ha ezzel akaratlanul megbánt másokat. A természetére jellemző a szokatlan és erős akarat, a hatalmas büszkeség, a végtelen érzékiség és az általános kedvesség. Hajlamos a kapkodásra, és könnyen túlzásba esik. Ugyanakkor minden helyzetet királyi eleganciával és könnyedséggel kezel. Megfontolt beszéd és cselekvés, előregondolkodás jellemzi, ami lelkességgel párosul, mielőtt a tettei győzelemhez vezetnek."
Ez az aszcendensem. A múlt héten kiszámoltam, de akkor 69-es alakzat jött ki, mármint rák, de nem vagyok rák, nem is szeretnék rákos lenni, az olyan ciki. Akkor azt hittem, hogy egy órával hamarabb születtem, de nem, előkerült a gyerekkori napló, amit apám fotóiból állított össze, hálás vagyok érte. Aranyos fotókat találtam, kis tökös koromból, tekergetem a Pacsirta rádió gombjait, telefonálok a zuhanyrózsával, mintha sejtettem volna, hogy rádiótelefonokkal fogok majd dolgozni. Kirándultam, kertet műveltem, szereltem és szerettem. Apám minden aktuális barátnőmmel lefotózott, megint csak köszönet illeti érte. Pedig hogy utáltuk a fotózásokat!
A nevek általában nehezen ugranak be, ha csak elgondolkozom rajtuk. De ha a képet látom, amint csapágyasan katonatársaimmal az első látogatáson felsorakoztunk, egyből beugranak a nevek. Mátyás, Kern, Pápai, Czepek, Jeles, Szabó, Milák honvédek. Kukucska hadnagy. Hova lettek, mi lett velük? Az egyetemen már szétszéledtünk, utána meg nem tartottuk a kapcsolatot.
Aztán ott a középiskola, a ballagásomon Szőllősi Attila. Vagy a stúdiós kirándulás. Júlia, Szerda rádió. Feleségem 18 évesen. Szép lány volt. Andi is, Ibolya is. A szeghalmi lányok. Tábori barátnők. Igazgatói dícséret, őrsvezető, iskola diákvezetője, Bolyai díj arany pecsétgyűrűvel és ajándék multiméterrel. Helyes arc, dús haj, a gebe 68-72 kilómmal. Egy csomó ismerős, csomó szép emlék. Csupa siker. Mitől lett mégis ilyen bátortalan, magambaforduló kibírhatatlan alak? Lehet, hogy nem is vagyok az? Mint ahogy az aszcendens leírásom is mutatja: nyílt, őszinte, de agresszív és felszínes.
Kellek még valakinek? Jó vagyok még valamire?
4 megjegyzés:
Látod az a baj, hogy nem rák vagy. Én az vagyok. A rákok gyorsan tovább tudnak lépni.(Ha akarnak!)
Szia, megint bepottyantam hozzad. Lehet, hogy nem arra varsz, amit en most hozzad szolok, de ez van. Szerintem jo, hogy volt dus hajad es kevesebb kilod, az is jo, hogy ott vannak a szep emlekek (amik, mint irtad, nem mindig voltak olyan szepek, mint amilyeneknek most latod, pl utaltad a fotozast a lanyokkal), de en ugy erzem, hogy a mostani TE es amit, ahogy most elsz es erzel, inkabb van Erted, mint a fenyes mult. Ugy erzem, hogy veszitve es hianyerzeteiddel egyutt gazdagabb vagy most, mint valaha. Mindegy, hogy ki lesz az uj tarsad, valamelyik exed vagy egy brand new lady, az a folyam, amin most evickesz, segiteni fog mindenben, evezesben, uszasban vagy akar csak a parton uldogelesben.
Egyszer készítettek nekem egy grafológiai jellemzést. (Valahol még most is megvan talán...) Meglepő volt, hogy szinte 90%-ban magamra ismertem (jó és rossz tulajdonságaimmal), pedig egy teljesen ismeretlen ember írta. A múltkor gondoltam rá, hogy meg kellene ezt a régi papírt keresni, s kérni egy újat. (Aztán -természetesen- összehasonlítani.)
Érdekes lehet, vajon mit mutat az íráskép? Változik az idővel?
Egy dolgot tudok, ami az idővel szinte alig változik, a logikai inteligencia.
Megjegyzés küldése