Mr Loituma

Herra (azaz mister) Loituma jött, játszott, mesélt, játszott, meghajolt és adott egy ráadást.
Eszméletlen jól csinálta, olyan hangokat hozott elő a hangszerből hogy csak néztem. Játszott polkát, rockot, és meditációs zenét(?) is. Volt benne bőgő, cimbalom, csemballó, hárfa, gitár. Kétféle kantelén zenélt, az egyiken fordítva volt a húrozás (a mély hangok a koncert kantelén hozzá közelebb, a népi hangszeren tőle távolabb voltak). A koncert kantelén volt zengető és tompító, meg ismeretlen rendeltetésű kapcsolók, mint az orgona regiszterei módosították a pengést és a zengést, rendszeresen kapcsolgatta őket. Barátom M elaludt a lágyabb dallamokon, ehhez a szinte tökéletes sötét is hozzájárult. A végén azon tanakodtunk, hogy ha a hangszer 2000 évnél idősebb, vajon akkor milyen húrokkal használták, M szerint a bél és a bőr erre a célra használhatatlan. Szerinte szőrt használtak. Jól tippelt, a wikipédia lószőrt ír.