2007. április 11., szerda

Gyönyörű anyanyelvünk

Mennyire szép ez a nyelv. Mindent ki lehet fejezni vele. Hangulatot, indulatot. Vagy el lehet csavarni (ücsörög-e a csöröge?). Esetleg egy eszmecsere eszperente nyelven? Ez is részhalmaza a magyarnak. De a magyart ki is lehet bővíteni. Jövevényszavakkal. Vagy helyi jellegzetességekkel.

"Mindig rájuk adom a haalarit mikor liukurizni megyünk."

"Faktúrázok nekik mikor leküldik a proviziót."


Mikor külföldön élő magyarokkal beszélgetek, néha meglepődöm, milyen természetesen írnak érthetetlen szavakat. Elsőre magyarnak tűnik, de nem értem.

Mikor kint éltünk, sok ilyen dolog ránk rakódott. A porssan ulkofilee magyarul sokáig gondot jelentett. A szentiván-éj meg már örökre Juhannus marad. Nem egyszerűbb?
De nem csak szavak maradtak, fordulatok is. A fiaim ma is sokszor mondják, mikor gólt rúgnak, hogy "Apa, kaptam egy gólt!", ami nálunk a fordítottját jelenti. Mert a finnben így mondják: saada maalin, ami annyit tesz: kapni (szerezni) egy gólt.

Nincsenek megjegyzések: