Anyáknapja alkalmából a szüleimnél töltjük a hétvégét. Megköszöntöttük a mamát, nagy csokor tulipántot kapott. Holnapra várjuk a többi gyermeket és unokát. Karácsony óta nem volt ekkora családi találkozó.
A virágot osztálytársamtól hoztam, 30 szál tulipánt rendeltem, jut belőle az otthoni finn vázába, és jut a fiúknak, hogy mikor holnap hazamennek, felköszöntsék Tudjukkit.
Két fiam jött velem, leányom ma reggel táborba ment. A holnapi fellépésre a táborból jön vissza.
Jó napot zártunk. Kirándultunk a hegyekben, meglátogattuk volt osztálytársamat. Megint irígykedtem a pici gyereke miatt. Fiaim is jól viselték magukat a vendégségben.
Sokat nevettünk ma. Rám is szólt M* fiam, hogy apa, ne nevess már olyan hangosan. Pedig nem történt semmi különös. Csak a szokásos stressz-szint ment jóval lejjebb. Jót tett a reggeli levelezés, a kirándulás a hegyekben (a virágokért mentünk), az esti intelligens csevegés. És jók voltak a filmek: a vendégségben az Istenek a fejükre estek (a fiúknak is tetszett), meg este a kém-gyerek film a tv-ben. A hasamat fogtam, úgy dőltem a kacagástól. Ha a nevetés valóban hosszabbítja az életet, akkor sok ilyen filmet kell megnéznünk.
Aztán itt ragadtam. Hugom morog, hogy miért nem megyek aludni. Ideje lépni, bár álmos még nem vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése