2007. június 18., hétfő

Arany

A múlt héten meglátogatott a nagyanyám. Vidékről jön, egy évben egyszer ül vonatra, hogy lássa az ő kis unokáját. Kosárban friss gyümölcsöt és zöldséget hoz, meg negyedbe vágott újságpapírba csomagolva friss tojást. Most kivételesen egy élő csirkét is hozott.

Panaszkodtam neki, hogy a panel lakásban nem tudok csirkét nevelni. Ha a szomszédok megtudják, feljelentenek állatkínzással.
- Majd veszel rá pórázt, és leviszed sétálni - mondta. - Vagy szólsz anyádnak, és levágja.
Ennyiben maradtunk. Véget ért a látogatás, nagyanyám hazament. A tyúk maradt. Szépen növekszik, minden reggel kölessel és kukoricával etetem. A kukoricát szemenként szedem le, már fel sem töri az ujjaim. Kukoricakobozó kellene, gyerekkoromban azzal fosztottuk, magoztuk mikor nagyanyámnál a konyhában vagy a szobában körbe ültük. A kobozó olyasmi szerszám, mint egy boxer, a tenyeredre húzod, és az alsó recés fogaival húzod le a kukoricaszemeket a csőről. A vízet is sikerült kikisérletezni, vettem egy porcelán itatót. Annyit adok neki, hogy estére pont elfogy.

Hanem van egy problémám ezzel a csirkével. Aranyere lehet. Minden nap telepotyogtatja a lakást apró sárga pingponglabda méretű bogyókkal. Nehéz bogyók, nem tudom miből vannak, de feltörni és rántottát készíteni nem sikerült belőle. Biztos nem tojás. Már annyi van belőle, hogy nem tudom hol tárolni. Tele a padló vele, jól oda kell figyelnem a lakásban, hova lépek. Tegnap is hanyatt estem. De komolyan, annyira beütöttem a könyököm, hogy estig attól féltem, beállít egy hívatlan vendég. Az alattam lakó szomszéd szokott panaszkodni, hogy időnként erősb koppanást hall, kezdetben naponta csak egyet, de újabban akár 3-4 alkalommal is. Az a fránya tyúk, csak potyogtat. Próbáltam a kukorica helyett búzát adni, akkor is csinálja.

Hanem aztán nem tudom mit csináljak ezzel a sok sárga golyóval. A google-n rákerestem, azt írja aranytojás lehet. Be kellene vizsgáltatni, de nem merem elvinni. Tegnap a cseten jelentkezett egy drótostót, valami Olajos, vagy Lakatos, hogy atveszi darabját egy ezresért. Szerintem többet érhet annál. Most azon rettegek, nehogy az APEH megtudja, mert nem tudom az eredetét igazolni. Pár napja rendőrök figyelik a házat, kimenni is már csak esernyővel tudok. Talán az lenne a legjobb megoldás, ha anyámat áthívnám, és levágnánk a csirkét. Nem bírom a feszültséget!

Nincsenek megjegyzések: