Programtorlódás

Megint programtorlódás lépett fel. Csepp táncosaink a belvárosban (Vörösmarty tér) lépnek fel fél hétkor. Illendő lenne elkísérni őket, de ugyanakkor színházjegyem van, hívtak, lemondani nem illik. Ráadásul számomra fontos az illető. Előtte el kell kapnom a tánctanárt, hogy a balatoni tábor fennmaradó részét üdülési csekkben kifizessem.

Nagyon gondolkodtam, mit is kellene csinálni a nyáron. Kedvem lenne kimenni Finnországba, több ismerősöm is kért, kísérjem el őket, jól jön a nyelv és helyismeret. Mennék kétszer is, de költséges, pénz is, szabadság is felülről korlátos. Erősen. (Eszembe jut Cauchy féle konvergencia kritérium, amivel akár igazolhatnám is, hogy mennyire korlátos mindkettő.) Szállást találtam két hétre, kedvező áron, de az egyik ismerősnek közbejött valami, ebben az időben nem tud utazni. Repjegyet keresgéltem, de mire megtaláltam a Blue1 ajánlatát (30.000 HUF odavissza mindennel együtt), már eldőlt, hogy inkább a fiaimmal megyek a Balatonra, tánc táborba. Legalább velük együtt leszek két hetet, jár a nyáron a láthatás. Ha már a lányom nem szeret jönni hozzám, legalább velük kiélvezem az apaság minden örömét és keservét. Lányom névnapi ajándékát is csak beadtam a közös házunk ajtaján (boldog névnapot, Jolán!), ami már nem otthonom. Most viszont bánom, hogy elszalasztottam egy kedvező ajánlatot Finnországba, a földi paradicsomba. (Ez mondjuk kérdéses, vajon rosszul emlékszem-e az ott eltelt évekre.) De 27-én együtt repülnék egy diákkal, aztán lehetne bulizni régi ismerősökkel.

Jut eszembe, tánctanár: megvettem Mérő László új könyvét, csak legyen még időm elolvasni. És ha elolvastam, továbbadni.