2007. június 20., szerda

Kezdem érteni

"Pánikbetegeknél lecsökkent vágusz tónust mutatott ki több vizsgálat, ami nem mond ellent e feltevésnek, mert a váguszaktivitás tónusos és fázikus jellemzői a dorsális és ventrális magok eltérő funkcióinak összegzéséből fakad, és időben a metabolikus aktivitást fokozó ventrális vágusz mag lecsökkenő aktivitását megelőzheti az ősibb dorsális mag hipoxiára adott megdermedési reakciója."

Megfogalmazhatatlan öröm töltött el, mikor kielemeztem ezt a mondatot.

Hisztériával kapcsolatos tanulmányaim ma véget érnek: vissza kell adnom a könyvet. Már tudom mi az a borderline, és hogy miért nincs hiszériás betegség. Talán azt is meg tudom már mondani, hogy nevezik a dührohamban csapkodó, kiabáló, toporzékoló nőket, akiknek szemmel láthatóan nem a méhük vándorol...

"Ferenc: A baj az, hogy manapság az emberek nem tudnak közös nevezőre jutni. A mai kapcsolatokban a te és az én dominál, ahelyett, hogy a mi lenne a legfontosabb. Mert egy nő, akkor hisztizik, ha nem kap meg valamit, ugye? Márpedig csak akkor tudsz neki mindent megadni, ha a mi-ben gondolkodsz. Nekem hat gyerekem van, soha egyik sem hisztizett, de én és a feleségem sem. Mindig összefogtunk, a mi volt a legfontosabb. Másképp szétesett volna a család."

Nincsenek megjegyzések: