A mai nap nem fog bevonulni a történelem legdicsőbb napjai közé. Itthon maradtam, mert a mai napon áramszünet miatt nem tudunk termelni. Sem a számítógépek, sem a légkondi nem működik, ebben a melegben ez utóbbi érv is elég lenne kiadni a szabadságot mindenkinek.
Este itt aludt egy ismerős, reggel épp menni készült, azaz még egymással voltunk elfoglalva, mikor megjöttek a gyermekeim. Fél órával korábban, mint vártam. Így kapkodós fürdés, öltözés, reggelizés, kínos mosoly mindkét oldalról. Barátnő el. Fiaimmal közös program kipipálva. Leadtam őket egy ismerősnél, hogy medencében pancsoljanak amíg ebédet főzők. Telefon csöng, víz elforr, leemeléskor kendő lángra kap, edény billen, forróvíz a hasamra (forró vizet a kopaszra!). Tenyérnyi foltban megégtem. Gyerekek haza, irány az orvos. Hiába hűtöttem, fáj. Annyi a délutáni úszásnak, a hétvéginek is, a jövő heti Balatonnak is. Ki tudja, az anyajegyemnek is, amit épp leforráztam. Para hegyek voltak, mostanra csak tompa szomorúság maradt, hogy csinálhattam ilyet? Én kapkodni? És... még nincs vége a napnak.
Kicsit vissza kell vennem ebből a kapkodós életformából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése