Még nincs vége!

Mondtam, hogy még nincs vége a napnak? Újabb tragédia: nem jutottam el a Ladánybene koncertre. Pedig nagyon el akartam menni. Elindultam, még melegben, szép időben (nyugatról felhősödött csak.) Mire a vonat bevitt a városba, már fekete volt az ég Buda felett, Pest felől világos, a Duna volt a választó vonal. Úgy döntöttem, az első vonattal jövök haza, nem akarok úgy járni mint augusztus 20-án.
Még odafele az épülő szennyvíztisztító mellett a rengeteg daru csendesen állt a szürreális megvilágításban, visszafelé a porfelhőtől már alig látszottak. A vonatba is bejött a sivatagi por. Iszkiri haza! Pedig még csak a szél fújta a port, szaggatta a faágakat. 20:28-kor szakadt le az ég, addig épp vissza tudtam nyomni a helyükre a behorpadt redőnyöket. Hurrá. Megúsztam az esőt, a sebem megúszta az elázást, bár az izzadtság ugyanúgy áztatja belülről.
Most csendesedik. Várom a végét.


Ezeket a békés felhőket a hét végén fotóztam. Mennyivel jobb, mint a mai...