A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szakad. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szakad. Összes bejegyzés megjelenítése

2007. december 3., hétfő

Statisztika

Megnéztem, szakítás után sokkal többet blogoltam mint máskor. Más is így van ezzel? Ebben a hónapban sokat fogok írni. A statisztika szerint. És hamarosan elérem a 800at és a 20ezret.

2007. augusztus 11., szombat

Sziget

Be kell vallanom őszintén, úgy nőttem fel, hogy Szigeten eddig soha nem voltam. Pedig itt volt mindig a szomszédban. Épp házasodtam, gyereket csináltam, növesztettem, pénzt kerestem, külföldön éltem. Csak valahogy ide nem jutottam el soha. Most hogy a házasságnak vége, a gyerekek nagyok, újra gyerek vagyok, és mindent bepótolok.

Röviden: jó volt. Hosszabban: fantasztikus.

Sokat láttam, és a térdeimet eltáncoltam. Baba Yaga, LB27, Madness, Eat Me (Kozma Orsi-val, vendég Váczi Eszter), Sub Bass, Srecna Mladina (SLO), és Riddim Colony volt a sorrend, távolság miatt (és LB27 miatt) kimaradt Skatelites, eső miatt Neo.


Még erősen esett mikor RC-re kiálltam, voltunk vagy 15-en összesen, és hajnali négyig bírtam, akkor hagyták abba. Közben az eső elállt és mögöttünk tömeg lett. Hja, fiataloknak való a reggae zene, de az öregnek is jó zsírégetés, jól esik az átmozgatás, csak a térdei érzik.

Aludni nem igen tudtam, fél 6-ra értem haza, és fél 11-kor megjöttek a fiaim. És gyötör a 2. nap betegség...

2007. június 21., csütörtök

Még nincs vége!

Mondtam, hogy még nincs vége a napnak? Újabb tragédia: nem jutottam el a Ladánybene koncertre. Pedig nagyon el akartam menni. Elindultam, még melegben, szép időben (nyugatról felhősödött csak.) Mire a vonat bevitt a városba, már fekete volt az ég Buda felett, Pest felől világos, a Duna volt a választó vonal. Úgy döntöttem, az első vonattal jövök haza, nem akarok úgy járni mint augusztus 20-án.
Még odafele az épülő szennyvíztisztító mellett a rengeteg daru csendesen állt a szürreális megvilágításban, visszafelé a porfelhőtől már alig látszottak. A vonatba is bejött a sivatagi por. Iszkiri haza! Pedig még csak a szél fújta a port, szaggatta a faágakat. 20:28-kor szakadt le az ég, addig épp vissza tudtam nyomni a helyükre a behorpadt redőnyöket. Hurrá. Megúsztam az esőt, a sebem megúszta az elázást, bár az izzadtság ugyanúgy áztatja belülről.
Most csendesedik. Várom a végét.


Ezeket a békés felhőket a hét végén fotóztam. Mennyivel jobb, mint a mai...