Sziget

Be kell vallanom őszintén, úgy nőttem fel, hogy Szigeten eddig soha nem voltam. Pedig itt volt mindig a szomszédban. Épp házasodtam, gyereket csináltam, növesztettem, pénzt kerestem, külföldön éltem. Csak valahogy ide nem jutottam el soha. Most hogy a házasságnak vége, a gyerekek nagyok, újra gyerek vagyok, és mindent bepótolok.

Röviden: jó volt. Hosszabban: fantasztikus.

Sokat láttam, és a térdeimet eltáncoltam. Baba Yaga, LB27, Madness, Eat Me (Kozma Orsi-val, vendég Váczi Eszter), Sub Bass, Srecna Mladina (SLO), és Riddim Colony volt a sorrend, távolság miatt (és LB27 miatt) kimaradt Skatelites, eső miatt Neo.


Még erősen esett mikor RC-re kiálltam, voltunk vagy 15-en összesen, és hajnali négyig bírtam, akkor hagyták abba. Közben az eső elállt és mögöttünk tömeg lett. Hja, fiataloknak való a reggae zene, de az öregnek is jó zsírégetés, jól esik az átmozgatás, csak a térdei érzik.

Aludni nem igen tudtam, fél 6-ra értem haza, és fél 11-kor megjöttek a fiaim. És gyötör a 2. nap betegség...

Vár a világ + Värttinä

Elmegyek világgá. Kell egy kis kikapcsolás. Itthagyok mindent, csak a hátizsákot viszem, benne hamuba sült tanácsokat utazóknak. Meg sok sok helyet az élményeknek. És egy törölközőt a nyakamba, hogy ne legyen gond a stoppolással. Felkeresek mindenkit akit csak tudok, hozok hazait, amit csak kértek, cserébe egy kávéért, mosolyért, vendégszeretetért. Várj világ, jövök!

Előtte még Madness és LB27, Skatelites, Copy Con, este Neo, Sub Bass, Kis Erzsi Zene. Nem győzöm majd mindet. Nagyjából megvan a terv, de ember tervez, időjárás beszól.

Addig is ne legyetek szomorkodók. Värttinä.



Még több Värttinä

Egész-sziget

Már csak párat kell aludni, és kezdődik az egész-sziget. (Ha már van fél-sziget, miért ne hívjam így?) Valakinek kettőt, aki kiváncsi az LGT-re annyi pénzért, amennyiért más napon 30 együttest is megnézhetünk, nekem négyet. A marosvásárhelyi jelentések után meg sem fordult a fejemben, hogy kimenjek a Nulladik Napon, bár jó 15 éve a nyugati pályaudvaron ott voltam, és jó volt. Ebből a zenekarból nekem ennyi épp elég, ha olyan a hangulatom inkább bedugom őket a fülembe.

Egyszer messze Közép-Finnországban, céges csapatépítő nap estéjén, Rantasipi hotelben tarokkoztunk, szólt a rádió, és angolul szólt egy lemez (a finn rádióban), csak a zene és a hangok voltak ismerősek, a számok nem, de biztosan a Kicsi volt meg az Artur és az Indián. Kellemes meglepetés.

Épp írom Bogi kommentjére válaszul, hogy most a Madnessre indulok be, vajon lesz-e olyan jó mint mondjuk a KFT (humoros) vagy a Toy Dolls (pörgős). Vegyek-e bakancsot (de rég nem volt a lábamon!) és piros zoknit, hózentrógert, bő nadrágot (Buggy trousers), és kockás inget?

Mozgáskultúra, tessenek tanulni táncolni! House of Fun, Night Boat to Cairo, Sorr