A választás szabadsága

Kollégáim ebédelni hívnak. Kínaiba mennek. Gyengém a kínai. Szeretem. De kivételesen éppen kínait hoztam: édes savanyú csirkét. Megnézem, itt a házban, a kedvezményes étteremben is édes savanyú csirke van. Pah, ugyanaz, nincs választási lehetõségem. A saját készítésû édes-savanyú máris leértékelõdött. Csak azért, mert a házban is az van. Ha elmennék a kollegákkal a kínaiba, lehet, hogy ott is ezt kapnám napi menüben. De az is lehet, hogy valami mást, szecsuánit, vagy csípõs marhát, vagy sült tésztát. Vonz a választás szabadsága, hogy eldönthetem, hova megyek ma enni. És most átkozom magam, mert tegnap már eldöntöttem, mit fogok ma ebédelni. Mi van, ha mégis engedek a szabadságnak, és kínaiba megyek? Ott kedvemre tele ehetem magam.

A fogyókúra is ilyen szabadságomban-korlátozom-magam döntés. Mikor lemondok az ebédválasztás szabadságáról. Mikor elõre eldöntöm, hogy lemondok a kenyérrõl, a cukorról, a pizzáról. Nehéz lemondani a szabadságról. Nehéz kötni magamat egy korábbi döntésemhez. Akkor, mikor eldöntöttem, hogy fogyni fogok, ha törik, ha szakad, lemondtam a mindennapi döntések szabadságáról. Pedig akkor is szabad akaratomból döntöttem, egy magasabb cél érdekében. Egészség... Vajh, mi is az egészség, mikor úgy érzem megbolondulok, ha nem választhatok ma, itt és most, ha korlátozom saját magamat a szabadságban.

Szabadság szent madara

A dohányzás hasonló. A kollegáim kimennek dohányozni, beszélgetni, kis szünetet tartani. Szabadság. Ki a friss levegõre. Mérgezni magukat. Szabadság. Tudnak, és mernek is dönteni, hogy bevállalják azt a kockázatot. De szabad akaratukból döntöttek úgy, hogy inkább kevesebbet élnek. És szabadon dönthetnek, bármikor abba is hagyhatják. Én már ezt a szabad döntést is kizártam, mikor leszoktam a dohányzásról. Leszoktam? Hahaha. Nem is dohányoztam soha igazán. Csak ha megkínáltak. Meg ha berúgtam. Ezt a döntést, hogy többet nem gyújtok rá, szabadon hoztam, és tartanom kell magam az elhatározásomhoz. Néha nehéz, néha még epekedve nézem a kollegákat, akik rágyujtanak, és cseverésznek a hajó nyitott részén. Korlátozva érzem magam.

A munkában is korlátozva érzem magam. Ide jöttem dolgozni, szabad akaratomból, mégsem állhatok fel, szabad akaratomból, hogy most inkább valami mást csinálnék. Leszerzõdtem, döntöttem, most ki kell tartanom a döntés mellett. Ejh, szabadság, mennyire szabad az, aki valamit valamikor eldöntött, és utána tartania kell magát ahhoz a korábbi döntéséhez?

Mókuskerék. Ha beszálltam, szabad akaratomból, kiszállni szinte lehetetlen.

Most itt a következõ szabad döntés elõttem. Elhatároztam (már mennyiszer), hogy a hûtõbõl elhasználom az összes húst, és otthon tiszta vega konyhát vezetünk? Ha kell a sonka a pizzára, vagy a hamburger, azt megkapom máshol, a steaket, rántott húst is, de legalább nem kell annyit veszõdni a mosogatással, és a lakást sem kontaminálom tovább.

A sort a szabad döntésekrõl még folytathatnám. De nem teszem, mert hirtelen rossz érzésem támad, hogy a következõ az élet kérdése lenne. Vajon ki szabadabb, aki maga dönti el, mikor száll ki a mókuskerékbõl, vagy aki rábízza [a döntést] a gondviselésre?

Sziget

Be kell vallanom őszintén, úgy nőttem fel, hogy Szigeten eddig soha nem voltam. Pedig itt volt mindig a szomszédban. Épp házasodtam, gyereket csináltam, növesztettem, pénzt kerestem, külföldön éltem. Csak valahogy ide nem jutottam el soha. Most hogy a házasságnak vége, a gyerekek nagyok, újra gyerek vagyok, és mindent bepótolok.

Röviden: jó volt. Hosszabban: fantasztikus.

Sokat láttam, és a térdeimet eltáncoltam. Baba Yaga, LB27, Madness, Eat Me (Kozma Orsi-val, vendég Váczi Eszter), Sub Bass, Srecna Mladina (SLO), és Riddim Colony volt a sorrend, távolság miatt (és LB27 miatt) kimaradt Skatelites, eső miatt Neo.


Még erősen esett mikor RC-re kiálltam, voltunk vagy 15-en összesen, és hajnali négyig bírtam, akkor hagyták abba. Közben az eső elállt és mögöttünk tömeg lett. Hja, fiataloknak való a reggae zene, de az öregnek is jó zsírégetés, jól esik az átmozgatás, csak a térdei érzik.

Aludni nem igen tudtam, fél 6-ra értem haza, és fél 11-kor megjöttek a fiaim. És gyötör a 2. nap betegség...

Vár a világ + Värttinä

Elmegyek világgá. Kell egy kis kikapcsolás. Itthagyok mindent, csak a hátizsákot viszem, benne hamuba sült tanácsokat utazóknak. Meg sok sok helyet az élményeknek. És egy törölközőt a nyakamba, hogy ne legyen gond a stoppolással. Felkeresek mindenkit akit csak tudok, hozok hazait, amit csak kértek, cserébe egy kávéért, mosolyért, vendégszeretetért. Várj világ, jövök!

Előtte még Madness és LB27, Skatelites, Copy Con, este Neo, Sub Bass, Kis Erzsi Zene. Nem győzöm majd mindet. Nagyjából megvan a terv, de ember tervez, időjárás beszól.

Addig is ne legyetek szomorkodók. Värttinä.



Még több Värttinä

Zenei elsősegély

Ismerősöm kérdi az előbb, nincs-e véletlen Depeche Mode vagy Ákos zeném. Mondom nincs, nem vagyok olyan zene letöltögetős, de megkérdem az ismerősöket, holnapra talán lesz valami. Azt mondja az késő, most kell, elsősegélynek. Futok egy kört, találok a cégben egy számot, egyetlenegyet, elküldöm, örül. "Örök hála. Tutti!" Aztán jut eszembe, hogy van nekem ez a webrádióm, ahol leválogathatok neki számokat, és megoszthatom. Hát leválogattam, most meg is osztom. Aki szereti, hallgassa! Nekem azóta ez szól: Ákos - Keresd meg a lányt.



(Megkeressem?)

Sort frídom

Déltől szabadságon vagyok. Estig. Ülök az árnyékos szobában, megy a szélgép, eszem, iszom, jól mulatok. Aztán ha megunom az ülést, eldőlök és karikásra alszom a szemem, vagy beugrom a kádba lehűteni magam. Aztán elnyalok egy fagyit, a hűtő betárazva. Vagy mozi?